Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - Peternák Miklós: Előtér és háttér a fotográfiában
gönyhöz” hasonlóan védve és rejtve, ugyanakkor az arcot szabadon hagyva. Mintegy „ruhaként”, vagy egy még érzékletesebb, bár kicsit vásári analógiát használva: olyan fotográfiáknál használt díszlet-paravánképekhez hasonlóan, mely a lefényképezendő alanyt, arca — esetleg keze — kivételével maga mögé, háttérbe szorítja hogy az a képen ábrázolt „szerepbe” kerülhessen. Pl. a századelőn, a 10-es 20-as években megfestett repülőgépen ülő alakok — a fej helyén lyukkal: ilyen fotó Franz Kafkáról, Bulgakovról is ismeretes, de mint „korfestő” elem Menzel Szigorúan ellenőrzött vonatok c. filmjében is szerepel. Jelen írásnak talán a fő tanulsága lehet, hogy megértsük e fotográfiákat úgy is, mint „közbeeső” történeti állapotot az elektronikus kép (televízió, video) egy jól ismert eljárása (technikai lehetőség vagy alaptulajdonság) felé vezető úton. Pontosabban hogy ezen eljárás történeti helyét, s az itt megjelenő tér és interpretációs lehetőségei mélységét, lényegét fogjuk föl: épp e fotográfiai jelenség, mint — mondjuk — a késő antik, majd kora középkori aranyalapot a televízió/videoelektronika „blue box” trükkjével összekötő láncszem révén. A blue box nevet kapta az elektronikus kép egy sajátos keverése más elektronikus képpel azon az alapon, hogy egy rögzített (rögzítendő) képben levő adott — kiválasztott — szín ebből „kivonható”, s helyére bármely más kép helyezhető. Leggyakrabban ezt az „üres helyet” a kék szín egy bizonyos árnyalatának segítségével képzik, amit pl. „háttérként” rögzítenek a televízió-bemondó háta mögé, s így oda kerülhet, akár közvetítés közben is a kívánt illusztráció, rajz, mozgókép, képes bejátszás. Ha az arany szín az említett korszakban „magát a teret” (nem „hátteret” vagy adott helyet, hanem a „teljes”, mindent „körülölelő” teret) jelenti, a kép lényegében ebből egy adott „szeletet” határol le, akaratlanul is. Eltűnésével, s a megjelenő „valódi” háttérrel e lehatárolás teljessé válik, s az „egésszel” való kapcsolatot a mindenkori szemlélő (a képet érzékelő) emberi agy formálja véglegessé, mikrokozmikus, „világ a világban” értelemben. (Mint a színház „nyitott” fala előtt ülő közönség.) A fotográfia ennek a helyzetnek az egyszeriségét az idő irányában tágítja. Megnyit egy bizonytalan, korábban alig érzékelt s nem megragadható szférát: a konkrét idő — bizonytalan helyparadoxona által megbontva a képkészítő — kép — ábrázolt hierarchiáját. A fotó az „egyidejű ottlét” biztosítékával kiiktatja a „hol” kérdést — a mindenkori „bárhol” választ tartogatva rövidzárlat esetére — s ennek kifejlett változata végül is a mai elektronikus kép. Itt már kifejtett és jelenként rögzült idődimenzió tölti be teljesen e diszfunkcionálissá tett teret, s az időazonosság jelöli (s egyúttal, a „képdíszlet/ omamens — hely/illúzió” hármasságát megszüntetve jelenti) a tér meghatározatlan egységét, az ittlétet a jelenben. Éppúgy, mint a fény jelölése tette ezt az akcidenciáknak minősülő konkrétumok megmutatása nélkül) a kép születésének idején. A kommentátor/bemondó/hírolvasó, illetve azon személy hátterét, aki a képernyő által reprezentált (vagy: működtetett) képen van — a „világ”, pontosabban „képek által reprezentált világ” adja. Ez mintegy a „maga teljességében” van jelen („a” valóság), mint képek révén elérhető és általuk folyton változó közeg, színhely és díszlet, mindent betöltő „genius loci” a tv-dobozba zárva. Létrejöttét egyébként épp a fény biztosítja, melynek ábrázolása helyett itt működése (működtetése, egy sajátos értelemben) áll a figyelem középpontjában. Az így „világ” formát öltő tér épp oly állandó, egységes — csak módosulásai sokfélesége mögé rejtett — s ekképp adja a korábban „arany” által reprezentált fénytér helyén előtűnő közeget, melyben a ma képének ember alakú hordozói megjelennek. S néha, mintegy határként fel-feltűnik a tiszta égbolthoz hasonló egynemű kék szín is. A fényképek* leírása és elemzése Az első kép (nevezzük „Hintázó menyasszonynak”) fő elemei: a földön kétféle padlószőnyeg, a falon jobbra egy sávban sárga-fehér virágmintás tapéta látszik, az alak mögötti teret * ld. műmelléklet, 14., 15., 16. lap 79
