Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - Szabó Miklós: Vissza a természethez - Che Guevarától (A magyar poszterek és a magyar nosztalgiahullám)
A folyamat Magyarországon is végbement. Mivel a baloldali mentalitás ifjúsági kultúra néven történt recepciója is más társadalmi talajon kelt életre, mint a nyugati újbaloldaliság, és más problémákra adott eszmei-mentalitásbeliburkolt politikai választ, természetesen az újbaloldal legeslegújabb avantgárd sem önfejlődés; önmaga meghaladása következtében váltott át itt is új intimitáskeresésre. Ott, nyugaton a fogyasztói társadalom létrehozásával beteljesedéshez jutott és meghaladásra éretté vált ipari társadalom alakult át „posztmodern” társadalommá, amelyben nem csupán a szolgáltatásban foglalkoztatottak száma múlja felül az iparban foglalkoztatottak számát, hanem a munkavégzők mellen az eltartottak, a járadékosok is a társadalom konstituáló (tehát már nem periférikus) tényezőjévé váltak. Az újbaloldali a „klasszikus” fogyasztási társadalmat opponálta, az alternativ életforma — az eltartott társadalom életforma keresése — a kifejlődött „posztmodern” társadalom formális szervezettségén igyekszik kívülhelyezni magát az informális szerveződés világába. Magyarországon a változás talaja az, hogy a hetvenes években átalakul a karriertársadalom. Nem szűnik meg, viszont vele szemben életvitel-alternatíva születik, és indul diadalmas hódító útra: a magán-kisgazdálkodás. A magán kisgazdálkodás, ahogy Magyarországon mint társadalmi jelenség jelentkezik, bizonyos tekintetben rokon vonásokat mutat az alternatív szerveződéssel, jóllehet végső soron motívumuk és kiindulásuk ellentétes. A különbség: az alternatív életforma a magán- tulajdon körül szerveződött életforma — sőt nem egyszerűen életforma, hanem társadalmi rend — ellen jött létre, mint végső soron szocialista alternatíva; ezzel szemben a magyar kisgazdálkodás a piacszerű gazdálkodás, a magántulajdon elve szerinti üzleti tevékenység szervezetét kívánja visszahozni a jelenlegi rendszernek legalább a pórusaiba. így voltaképp „második polgárosodás”. A nyugati alternatív világ alapjaiban magántulajdon és profit, haszonelv, gazdasági racionalitás ellenes; a magyar kisgazdálkodás mindezeket az alternatívok által elutasított tényezőket akarja a magyar társadalom életébe visszahozni. A közös, ami felszínen akár azonosságnak is tűnhet: mindkettő az informális szerveződésbe akar kivonulni a formális szervezetek világából. Ezen túl: az alternatívok tegnap még marginálisok voltak saját rendszerükben, és politikai kultúrájuk még ennek jegyét viseli; a kisgazdálkodás Magyarországon a hetvenes években még a marginalitás. Aki nem kiszorul, hanem kivonul a társadalom centrumából a margóra, az ettől több szabadságot remél. Ez is azonosság. Csakhogy: aki nyugaton vonult a margóra, annak megélhetését a fejlett országok nagy termelékenységű gazdaságának (gazdagságának) világában biztosított járadékok jelentik, amelyek nem adnak lehetőséget ugyan a munkabér szintjén való fogyasztásra, de már rég nem jelentenek szegénységet; hazánkban viszont a margón keresett szabadság ára a kisgazdálkodóként végzett kemény munka. Az új helyzetben Magyarországon újra, új módon merül fel, hogy a kisgazdálkodók — és az a szélesebb társadalmi kör, amely igen hamar őket tekintette társadalmi magatartásmintának — a közösségben az identitás újrafelépítésével nyerjenek megbízhatóan rögzített helyet. A politikai identitás, mint ennek alapja, továbbra sem igen jött számításba. Ha a karrierhelyzet — átmeneti pozícióinál fogva — nem tudott erős foglalkozási identitást adni, a marginális helyzetű kisgazdálkodás ezt még kevésbé tehette. Végül újra csak az merült fel, hogy az ’56 utáni konszolidáció politikai stratégiája által történt depolitizálás — az identitáskeresésnek az egyéni ambíció felé terelését is jelentette. Az amúgyis atomizált, személyekre, elszigetelt egyedekre bontott közösségben az atomizált egyén egyénként, egyéniségként kísérelje meg — nem a társadalomtól elszigetelő, hanem éppen abba beillesztő — identitását megtalálni. A személyes teljesítmény a magán kisgadálkodásban erre több alapot adott, mint a karrier-helyzetben: a „maszek” self made man volt, amit elnyert, nem fejesek kegyéből, hanem saját teljesítményeként kapta. Ez azonban az identitást inkább a foglalkozási (pénzkeresései) státushoz kapcsolja, mint a szoros értelemben vett egyéniséghez, a státus pedig marginális, bizonytalan volt, nem épülhetett rá identitás. Ha a személyiség munkán (pénzkeresésen) kívüli szabad tevékenységét nézzük: passziót, ahol valóban személyisége valósul meg, úgy ilyen pasziókra a „maszeknak” még a karrierre 63
