Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - Sinkó Katalin: Az optikai teremutazástól a lakótelepi édenig
értelmét hangsúlyozza, húzza alá. A gigantposzter körül viszont nincs keret! Többnyire betölti az egész falat vagy a fal egy részét. Inkább emlékeztet egy ablakkivágatban feltűnő tájra, mint egy hagyományos függőképre. A függőképek, illetve az óriásposzterek eltérő használatbeli sajátosságait a lakások berendezésénél figyelembe veszik. Tapasztalatunk szerint a legritkább eset, hogy egy tradicionális képekből létrehozott műgyűjtemény gazdája a műalkotások mellé még gigantposztert is vásárolna. A falnagyságú tárgyak a maguk keretezetlen mivoltukban nem műalkotásokként vannak jelen, nem „dekorálják” a lakást a hagyományok értelmében. Előzményük nem a függő- kép, hanem a panoráma, a keret nélküli, teljes illúziót biztosító körkép, mely mintegy második valóságként működik, „természetes” környezetet kínálva a lakásban élőknek. A grandposzter minden bizonnyal a barokk kor és a 19. század csalóka képeinek késői leszármazottja. Az illuzionisztikus képalkotás eszközei régóta ismertek, az általuk megidézett világ azonban koronként más és más. * * * Ha a barokk kor embere a mennyek látványára vágyott, csak be kellett lépjen városa templomába, s ott rögtön láthatta megnyílni az eget. A templom boltozatának kék egén fellegek úsztak, melyeken a túlvilág fényessége ragyogott át. Az ég lakói otthonos biztonsággal szálltak a roppant tereken át fel s alá. Az angyalok, szentek letelepedtek a templom gerendáira, stukkó lábukat belógatták a hajóba, míg a festett köpenyeik sziulettje lobogva rajzolódott a kék boltozatra. A barokk illuzionizmus igen gyakran felfelé tekintő illuzioniz- mus volt, akár a templomok díszéről, akár a kastélyok termeiről vagy fejedelmi lépcsőházairól volt szó. A királyi vagy hercegi kastélyok körül a nyílegyenes allékon szabadon hatolhatott el a horizontig a pillantás, mely a belső terekben sem tűrte az akadályokat: a távoli mennyek látványát idézte a boltozatokra. Megejtő e lakott univerzum otthonossága, melynek képei előtt a ma embere csupán didergő kétkedéssel tud megállni: a mai univerzum képe a végtelenül üres magányé. A felvilágosodás, a racionalizmus emelt szilárd és áthatolhatatlan falat az evilág és túlvilág közé, mely korábban — úgy tűnt — könnyedén áramolt egymásba. Azokat az eszközöket, mellyel a barokk illuzionizmus oly megejtő módon tudta a túlvilág nagyon is evilági szépségét megidézni, a barokk színház bonyolult mechanizmusának színpadképein kísérletezte ki. A perspektívának, a fény vezetésének, a háromdimenziós és kétdimenziós látványelemek összemosásának mesteri alkalmazása jellemezte a barokk színpadot éppúgy, mint azokat a bonyolult templomi dekorációkat, melyeken az építészeti elemek nem választhatók el az illuzionisztikus képektől. De nemcsak a főúri kastélyok, paloták termeit dekorálták csalóka képek, bevonultak azok a polgári házak szobáiba is. A 18. század közepe táján különösképpen divatba jött a szobák, termek illuzionisztikus képekkel való díszítése. Ezeket az egész falat, sőt nemegyszer a mennyezetet is beborító képeket egységes, körbefutó horizonttal komponálták meg a festők, ezzel is fokozva az illuzionisztikus hatást. A szoba lakója egyszer kies vidéki tájon érezhette magát, másutt díszes lugas borult köré, vagy keleti tájak, kínai pagodák vették körül. A rokokó termek tájdíszítései leggyakrabban a stilizált ideáltájak típusába sorolhatók, de nem ritkák a veduták sem. A rokokó termek ideáltájai vagy vedutái nem kihalt vidékek, ott láthatjuk rajtuk a táj sürgő-forgó lakosait, előkelőségeit, gáláns jeleneteket vagy ideálképeket. A termek dekorálásának ez a módja minden illuzionizmus ellenére az élet stilizálásának eszköze, melynek egyetlen célja, hogy a nézőt egy stilizált ideálvilág látványával vegye körül. A rokokó polgárházak ünnepi termeinek díszítésére nemcsak a nagyméretű, vászonra festett pannók szolgáltak, hanem a faldekorálás olcsóbb módozatai is, köztük a különböző festett vagy szőtt selyem, vászon vagy papírtapéták, melyekből többek között Kasselben őriznek egy egész múzeumra valót. Technikai értelemben a mai képtapéták őseit ezek között kereshetjük. 17
