Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - Voigt Vilmos: Pictura uti natura
centiméternél) kínálatban már ott vannak Kapocsy György két tigrisfeje, sőt nemcsak Alapfy Attila igen szép lótenyésztési propagandafotói (ám ezek nem poszterek!), hanem Hemző Károly Lófej c. fotója (1163) is, gondolom, már csak technikai akadályai lehetnek annak, hogy e témakör igazi falfedő poszterként is megjelenjen nálunk is. Néhány tipikus poszterötlet is hiányzik a hazai kínálatból. Ilyen az illuzionista ábrázolásmód mesteri, tudatos, olykor szellemes megvalósítása feltűnő gyakorisággal az ajtóposztereken. Konyha, éléskamra, mellékhelyiségek, gardróbszekrények vagy gyermekszobák ajtói igen gyakran szinte üdítő ötletességgel hol telefonfülkét, hol üvegházat, hol silbakoló testőrt, hol az ajtón belopakodó gyermeket mutatnak, és ide tartozik a sok változatban ismert „istállóajtó lóval” megoldás is. Persze, itt a mi vizuális kultúránk egésze ad kissé nehezebb feladatot az ilyen posztert alkotni szándékozóknak. Amíg mindenki jó ötletnek tartja mondjuk a londoni piros telefonfülke, vagy a királyi gárdista poszterként őrködését az illemhelyiség ajtaján, nem tudom, hányán vennék meg nálunk mondjuk a bolgár és szovjet telefonfülkék poszterét (emlékeim szerint egyik országban sem terjedt még el ez az intézmény), vagy a Hazafias Népfront székháza előtti díszőrség egyik tagjáról készített posztert. (Távoli olvasóknak írom, ilyen őrség egyáltalán nincs.) Ha lenne ilyen poszter, egy vendéglőben viszont biztosan kitennék mondjuk a régi földalatti, a régi fogaskerekű egy kocsijának, vagy akár a régi hatos villamos még felcsapható, rácsos ajtajú változatának posztermását. A lóvasútét is, ám ilyent eredetiben én nem láttam, ezért nincs is nosztalgiám rája. Még szellemesebb az ajtóposzter, ha változatokban él, mint például a Red Lion Public Bar zártajtós és félig nyílt ajtós megoldása. Ha valódi ajtót, legkivált tapétaajtót díszít, mindkét változat felhasználható az ajtó két oldalán. Kitűnő ötlet. Egyébként is feltűnő, milyen találékonyan mutatja az ajtó „távlatadó” voltát több ilyen poszter. A messziségbe vezetik a lovat, egy erdei út kanyarodik el előttünk, háttal álló padot látunk (ugyanott 16.), hajó érkezik vagy indul, éléskamrai zsákokba pillantunk bele, egy nyitott ajtó (!) kertbe visz, kislány jön be a nyitott ajtón, keskeny kisvárosi utcába pillantunk, iskolás leány jön, Playboy „nyuszi” nyitja ki egy mulató (?) ajtaját, kerti sétány tárul szemünk elé, pálmafák alatti ösvény vezet a tengerpartra, ez utóbbi nyilván a fürdőszoba vagy szauna ajtaja kíván lenni. És itt még nem is említettem a betekintő és jövő lovakat, a szimpla ösvényeket, erdei utakat, távolban csillogó havasokat. Az „ajtó az ajtóban” mint valami poszteresített „színház a színpadon”, vagy „kép a képben kitűnően képviseli a poszter kettősségét: illusztrációnak, mondjuk festménynek vagy fotónak hat, ám mégsem az. Ez az önfelismerés pedig rögtön rangosabbá teszi a posztert. Egy Bauhaus-megoldású cukorfogó vagy asztali lámpa akkor szép, ha jó. (Ám nem minden jó lámpa szép is.) Egy poszter akkor szerencsés, ha annak is látszik. Ezt a megoldást lehet az illuzionista művészetek történetébe illeszteni. Ám itt néhány különbség is megfigyelhető, mondjuk egy rokokó templombelső trornpe d’oeil freskói és a házasságkötő terem őszi erdőfalposztere között. A poszter eddig még nem terjedt ki a padlóra és a mennyezetre. Az árusítást elősegítő reklámfotókon is jól látszik, hogy a padló és a poszter összekapcsolása hol céltudatos, hol nem. Hajópadló hegyvidéken, subaszőnyeg telefonfülkében folytatódik, máskor viszont az elképzelt valódi szobabelső padlózata folytatódik a poszteren, vagy külön hangsúlyozzák a diszkontinuitást: a poszter alján (festett) küszöb, előtér, veranda stb. található. A mennyezet pedig, a barokk művészet kedvelt ege, égies építményei, hihetetlenül bonyolult perspektívájú imaginárius színhelyei ellenére sem található meg a posztervilágban. Miért nincs égposzter? Mennyországposzter? Világűrposzter? Csak a nagy távlatot mutató falképek felső részén lehet felhőket, eget látni. Mindez azonban nem a poszterek igazi témája, legfeljebb az ábrázolt táj felső szegélye. Közhely, és nálunk főleg a borzalmasan kicsiny lakótelepi, házgyári lakások falán látható poszterekről szokták elmondani, hogy feladatuk a tér megnagyobbítása, távlatos képeik eltüntetik a cellaméretű szobák valódi határait. Azt is tudjuk, hogy (amennyire lehet) a lakberendezés igyekszik ehhez alkalmazkodni, rálátást kíván adni a poszteren látható 5
