Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 11. szám - Voigt Vilmos: Pictura uti natura

Tennessee államban, Nashville város parkjában található, és sokkal jobb, mint az eredeti templom. Méreteiben egyezik, ám nincs rajta hiba, törés, mindene megvan, az elvitt szobrok és az eltűnt festés is jól látszik — egyszóval igazibb, mint a valódi. Egyébként nem vidámpark vagy Disneyland-jellegű utánzat, komoly szándék szülte; oktató, művészeti dokumentum. Tiszteletre méltó replika.) E térbeli műveket mégsem tárgyalom itt, noha sok rokon vonást mutatnak a poszterekével, és nyilván használóik mentalitása sem különbözik nagyon. Ugyanezen okból nem érdemes itt tárgyalni a sublóton álló üvegpohárgyűjteményt, a szekrény tetején sorakozó cifra alkoholosüvegeket, vagy mondjuk az egykori könyvtudományi főkorifeus hivatali szobájában kiállított külföldi cigarettadobozgyűjteményt, sőt az intézmények külügyi osztályain az íróasztalok táján tárolt külföldi képeslap-kiállítást. Amint anziksz szavunk (német Ansichtskarte) is jelzi, itt a távoli táj „látványa” jelenik meg, és az aztán igazán lényegi tulajdonsága a poszternek, mégsem lehet rögtön és minden megkülönböztetés nélkül azzal egyeztetni.

Végül azt is meg kell említeni, hogy társadalmi rétegeket tekintve óriási a különbség poszter és poszter-jellegű dekoráció között. Van Gogh-illusztrációk a fogorvos vagy elmeorvos várószobájában, olcsó panziókban vagy egy szocialista brigád öltözőszekrényei közti falon más esztétikai viszonyt képviselnek, mint például Picasso Guernicájának nagyméretű posztere egyetemista diákszoba falán, alatta külön polcon olcsó lemezjátszó, amin szinte mindig Beethoven 8. és 9. szimfóniája szól, meg indonéz zene... nincs is sokkal több lemez a szobában. Minthogy a poszterek régebbi csoportja igencsak „művészettörténeti” hátterű, itt a hangsúlyozott művelődési vonás igazán lényeges. Ezért mondhatjuk, hogy nem lehet ezt vagy azt a posztert általában elítélni vagy dicsérni. Egyik társadalmi közegben hasznos, szép, sőt jó, — a másikban nevetséges — a harmadikban pedig éppenséggel ironikusan használják.

Azért említettem mindezt, mivel a hazai poszterek egyik jellemző csoportjáról e keretek között érdemes beszélni. Nemcsak nálunk, ám nálunk is feltűnő, milyen sok tájábrázolás látható a posztereken. Ezek száma még csak nő, ha az életnagyságú, vagy az egész „falat” betöltő posztereket vizsgáljuk. Vendéglők, házasságkötő termek, hálószobák kedvelt megoldása az, hogy az egyik „fal” egy tájat mutat be. Első tekintetre elég groteszk a hatás: a heverő vízparti sziklákban, a szoba erdőben, az ebédlőasztal nádasban folytatódik, a férfivécé előszobácskájában pedig a Matterhorn havas csúcsa (mondhatnám árasztja magából a hűvös tisztaságot). Minthogy bútorüzletek, szállodák, várószobák népszerűsítik ezt a megoldást, terjedése ma is folyamatos.

Lehetne ékelődni arról, miért olyan gyakori magyar földön az óceániai sziget kikötője vagy a hófehér havas. Nyilván azért, mivel mindez nincs Magyarországon. Ám a nemzetközi párhuzamok ugyanilyenek, a hazai kínálatban pedig békésen megfér egymás mellett Köteles Lajos: Balatoni vitorlás c. ajtóposztere (AP 2) és az ifjabb Willem van de Velde: Tengeri táj c. festményének ajtóposzterré vált részlete (AP 3). Bizonyos fokig érezhető tendencia, hogy a poszter általánosít, akkor sem mondja el, melyik tájról készült, ha ezt tudjuk is. Nemcsak a Badacsonnyal szemben készült felvétel, vagy a Matterhorn (gigant poszter 14.), hanem a Műemléki pincesor (gigant poszter 8.) is elhallgatja a helyszínt, egzotikusabbá teszi a látványt. Ám, mégis azért „magyar tájak” is láthatók e posztereken.

Nem tudom, pontosan mi az oka annak, hogy nálunk olyan kevés az állatposzter. Ismerve fiatal fiúk és főként lányok lóimádatát, biztos vagyok benne, hogy nálunk is sikeres lenne barna, fehér, fekete, egészen vagy félig látszó, jövő és menő, vágtató és legelésző lóposzterek sorozata. Más közönség számára tigris és oroszlán, vagy egyéb fenséges és veszedelmes állatok lennének jól eladhatók. Ám nálunk a vásárló kénytelen megelégedni Doktor Bubó és barátai színes grafikájával (gigant poszter 10.), amely az eredeti minden báját nélkülözi, és minthogy nem kevesebb, mint 5 Bubó és 4 Ursula látható egy képen (!) inkább a véradásról vagy a dohányzás ártalmasságáról készített SZTK-várótermekbeli grafikákra, mint a rajzfilmre vagy a poszterek világképére emlékeztet. Kapható viszont Vasarely szövött zebraképe (ám mintegy 50 x 50 centiméteres ún. kisposzteren). Minthogy az ún. kisposzter és nagyposzter (ez sokkal nagyobb 60 x 80

4