Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Fehér Zoltán: Paprikás világ Bátyán: egy fűszerpaprika-termelő falu a paprikamonopólium bevezetése idején
szövetség választmányi tagja és Jéló Pál, a bátyai helyi bizottság képviselője kitartottak a Hangya-tervvel szemben eredeti magasabb árkalkulációjuk mellett, annak ellenére, hogy Obermayer szerint a szegedi termelők elfogadták a Hangya által javasolt 1 pengő 54 filléres kilogrammonkénti árat. Itt tehát már csak részletkérdésekben folyt a harc. A bátyaiak magatartása kiváltotta a szegedi paprikások elismerését.36 Jellemző, hogy a kalocsai körzet megnyerésére már 1935-ben Bátyára küldték a monopólium egyik szegedi hívét, Korom Mihályt, aki a Hangya-tervet azzal akarta elfogadtatni, hogy magát egyenesen az eke szarva mellől érkezett szegény paprikatermelőnek adta ki, pedig — mint később a bátyaiak kiderítették — évi termésének értéke 15-ezer P-re rúgott.37 A parasztság ösztönösen tiltakozott az ellen, hogy abba a folyamatba, amelyet eddig szinte teljes egészében önmaguk intéztek a termeléstől az értékesítésig, most idegen személyek és intézmények ékelődjenek. Az ötven évvel ezelőtti újságok cikkeinek címei is jelzik azt a lázas állapotot, amiben a paprikás társadalom élt. Lássuk a legjellemzőbbeket. „Hogyan tárgyalnak a paprikáról a termelő, a feldolgozó és az értékesítő nélkül?”38 „Lázas izgalom Szegeden. Új aknatámadás a paprika ellen. A Hangya kizárólagos jogot kapna az értékesítésre. 1 P 40 fillért kapna a termelő egy kiló paprikáért, 3 P 75 fillért fizetne a fogyasztó.”39 „Éber Antal nyilatkozik a paprikamonopóliumról, amelynek megvalósulása százszázalékos drágulással sújtaná a fogyasztókat.”40 „Paprikás a hangulat a monopóliumtervek miatt a paprikatermelők között. Szeged a szabadértékesítés, Kalocsa a kötött forgalom mellett szállt síkra.. ,”41 A kormányzat „oszd meg és uralkodj” taktikája bevált. A „Beszéljenek a paprikatermelők is!” c. cikkben olvassuk: „a kalocsaiakat le kellett szerelni, s a kalocsaiak értékes engedményekhez jutottak leállásuk fejében.”42 Vajon mi lett a kalocsaiak jutalma? A szegedi újság szerint a következő: „a szegedi paprikát a kalocsaiak kívánságára, s a kalocsaiak ellenállásának leszerelésére ki akarják törölni a fogyasztók köztudatából. Magyar paprika lesz, de szegedi paprika nem lesz.”43 A márkaváltást azért hajthatta végre a kormányzat, mert ekkor már a világszínvonalat a kalocsai csípősségmentes paprika képviselte, azt Szegeden még kisebb mennyiségben termelték, mint Kalocsa körzetében. 1936. máj. 14-én még „Tiltakozik a szegedi paprika a Hangya-monopólium ellen.”44 Pedig ugyanezen a napon már „Az elektorok közgyűlése leszavazott a paprikaközpont mellett” — olvassuk a főcímben. S az alcímek: „Izgalmas előzmények, rendőri kirendeltség a Városházától a Valéria térig. A közgyűlésen csak az elektorok jelenhettek meg. 72-en szavaztak 5400 termelő nevében. Staub Élemér előadása a rendelettervezetről. Tiltakozás a Hangya-monopólium ellen.”45 Szeptemberben, miután minden eldőlt, a kedélyek nem csillapodtak. A szept. 6-i 8 Órai Újságban olvassuk: „Paprikajancsikká tették az ígéretekkel a kalocsai paprikatermelőket. A paprikarendelet tönkreteszi a kereskedőket. Mindenki tönkremegy, csak a monopólium hízik.”46 Ugyanebben a riportban az érintettek szavai: „Becsaptak és tönkretettek bennünket — panaszkodnak sírva az elárvult kalocsai paprikapiac mohikánjai, akik tegnapelőtt jelentek meg utoljára a piacon, amelyet a múlt hónap közepén kiadott paprikarendelet ezer és ezer paprikatermelővel, kikészítővel, kereskedővel, exportőrrel együtt szintén tönkretett . . . Mindnyájan be vagyunk csapva — mondja egy őstermelő, nem annyit kapunk, amennyit ígértek a paprikánkért, nem annak adhatjuk el, akinek akarjuk a paprikát, a város rosszul járt, elvesztette a paprikapiaccal kapcsolatos helypénzeket, a kereskedők rosszul jártak, nincs a városban forgalom, a paprika minősítése szigorúbb lett, mint valaha, elvesztette a kenyerét rengeteg ember, aki a paprika raktározását végezte, csak egy nyert: a monopólium.”47 A paprikások elkeseredett ellenállása végül is megtört. 1937-ben GERGELY István propagandafuzete csupa jó eredményről számol be, mint pl.: — emelkedtek a paprika átlagárai annak ellenére, hogy soha nem látott mennyiségűre emelkedett az őrlemény 54
