Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 8. szám - Sz. Mikus Edit: Tág szemekkel a világra: gondolatok a XIX. Magyar Játékfilmszemle kapcsán
Sz. Mikus Edit Tág szemekkel a világra Gondolatok a XIX. Magyar Játékfilmszemle kapcsán M 99 JL T -A.AGIC—Varázslat”—írják a Queen-film ajánlásában, melyet ez év februárjában a XIX. Magyar Játékfilmszemlén is bemutattak. Magic? Varázslat? Vajon ezt reméltük mi is, akik a szemle bemutatóit vártuk? Szirupos illúziók, valóság, dráma? Az volt szerencsés, aki előítéletek, különösebb elvárások nélkül, egyszerű, kíváncsi nézőként várta a ma oly válságosnak tűnő filmipar-filmművészet legfrissebb termését. A filmviták alatt tapasztalhattuk, hogy időnként tényleg árt a szakértelem: a kritikusok, szakemberek olykor képtelenek az egyszerű néző szemével, érzelmeivel átélni a képi élményeket, s nem adják át magukat az élvezetnek, hanem ítélnek, értékelnek, szelektálnak, besorolnak, s észre sem veszik, hogy nézők és alkotók más nyelven beszélnek. Én nem rendelkezem ezzel a „szakértelemmel”. Egyszerű filmszerető, s a látottakat szívesen továbbgondoló nézőként élveztem a szemle alkotásait és forgatagát, mely tényleg varázslatos és magával ragadó volt. Akik ismernek, már megszokták, hogy a filmeket speciális szemüvegemen keresztül nézem, és sokszor olyan dolgokat veszek észre, ami mások figyelmét elkerüli. Nyilván a sajátos szempontokat életszemléletem, elképzeléseim, „rögeszméim” adják, színezik, fa- kítják, szűrik is olykor. Elsősorban azok a társadalmi problémák érdekelnek és kerülnek figyelmem középpontjába, melyek a családdal, házassággal, szexualitással, a mindennapi emberi kapcsolatokkal foglalkoznak. Hétköznapjaink, gondjaink megfogalmazását várom a filmtől, s remélem, hogy segítenek a felismerésekben. Hagytam tehát, hogy első benyomásaim, élményeim magukkal ragadjanak, s észrevegyem a filmek új vonásait. Mitől volt magyar a Magyar Játékfilmszemle? Sajnos, nyugodtan leszögezhetjük, hogy nem elsősorban a magyar játékfilmektől. Legtöbbjük nem a speciális magyar problémákkal foglalkozott, hanem egyetemes kérdésköröket vetett fel. Még a politikai jellegű, történelmi múltunkat magukba foglaló filmek is ezt tükrözték. Világjelenségnek nevezhető e rendteremtő készség. Egyik barátom jegyezte meg találóan, hogy a szemle filmjein szinte látható volt a pecsét: „exportra!”. Jellemző az eladhatóság érdekében megvalósított kereskedelmi szépítés és a felesleges intemacionali- zálás. Természetesen kiérezhetők a magyar „film-fűszerek”: a megoldások és megoldatlanságok s a megoldhatatlanságok. Igen, megoldhatatlanságok. Sokszor úgy tűnt, az írók, rendezők meglátják a problémát, felteszik a kérdést, de kitérnek a válaszadás elől. Hiányzik a konkrét befejezés (tanulság, happyend, optimizmus, pesszimizmus, tragikus vég stb.), bár mindenből kapunk ízelítőt. Ezek a filmek egyszerű — vagy összetett — nyitott mondatok, nézői kreativitást igénylő tesztek. És mi magunkban válaszolunk. Talán nincs is meg a helyes válasz . .. 58
