Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 9. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Szekér Endre: Szabó T. Attila öröksége
Szekér Endre Szabó T. Attila öröksége „egyetlen batyunk botunk fegyverünk az anyanyelv” (Kányádi Sándor: Apáczai)-A.Z erdélyi szellemóriások erdőrengetege megfogyatkozott. Egy-egy magányos öreg még dacolt az idővel, leküzdötte az évek, évtizedek rohamát. Kós Károly arcára már mély barázdákat vésett a kérlelhetetlen szobrász, az idő. Szervátiusz Jenő még folytatta szerel- metes küzdelmét a fával, szobrait még idős korában is megcsodálhatták a kiállítások látogatói. S aztán legyűrte őket is fiatalabb és idősebb társaikhoz hasonlóan a betegség és a halál. Most pedig Szabó T. Attila búcsúzott el elég hirtelen tőlünk. Igaz, a több mint nyolc évtizedes és a kisebb-nagyobb betegségek félelmetes, figyelmeztető Halál-lovai, mint az Ady-versben, meg-megálltak háza előtt, észrevétlenül, holdvilágos éjjeleken. De a magyar nyelv tudósa nem könnyen adta meg magát, hisz újra meg újra érezte a ránehezedő feladatok, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár munkálatainak szükségességét, fontosságát. Fehéregyházán született 1906-ban. А Веке György által készített interjúban arról beszélt, hogy nyelvi tudatosságát édesanyjának, Bartók Ida tanítónőnek köszönheti. Özvegyen nevelte fel őt és négy testvérét. Mintaszerűen tiszta magyar nyelvet kapott örökbe édesanyjától. A kolozsvári református teológiai akadémián szerzett 1928-ban református lelkészi oklevelet. Szeretettel emlékezett vissza kiváló professzoraira: Makkai Sándorra, Tavaszy Sándorra, Kecskeméthy Istvánra, Gönczi Lajosra, Maksay Albertra. „Tudományos gondolkodásom alapjait nekik köszönhetem” — vallotta Веке Györgynek. Majd a tudományegyetemen 1932-ben tanári, a debreceni egyetemen 1934-ben bölcsészdoktori diplomát szerzett. Középiskolai tanár volt Nagyenyeden és Zilahon, később Kolozsvárt lett levéltáros. De már korábban eldőlt az, hogy a tudomány mely területe áll legközelebb hozzá. 1925-ben az Erdélyi Múzeum levéltárában felejthetetlen, sokszor idézett mestere, Kelemen Lajos segítségével a nyelvtörténet búvárkodásába kezdett. S a nagyon megszeretett nyelvi kincsek: levéltári iratok, levelek, oklevelek vonták bűvkörükbe Szabó T. Attilát hosszú évtizedeken át egészen a haláláig. Kelemen Lajost szinte apjának tekintette (ugyanis másfél éves korában elveszítette édesapját). Határozottsága, céltudatossága példa volt előtte. Aztán, Észak-Erdély Magyarországhoz csatolása utána, a kolozsvári egyetem nyelvészprofesszora lett. Közben az Erdélyi Múzeum és a Tudományos Intézet irányítását is ellátta, olvashatjuk az irodalmi lexikonban. Az életrajz néhány száraz adata nem rögzíti megfelelőképpen a valóságot: egy-egy évszám vagy műcím keveset mond. Hiszen Szabó T. Attilát egészen fiatal korától haláláig valamilyen hihetetlen szívósság, elképzelhetetlen munkabírás jellemezte. Szavakkal nem tudjuk kifejezni, érzékeltetni munkájának nagyságát, mégis megkockáztatjuk, hogy Szabó T. Attila egy nyelvészeti kutatóintézetet képviselt egy személyben, de több életre való tudományos eredménnyel. S ez a csaknem felmérhetetlen gazdagságú tudományos munka hihetetlen szerénységgel és egyszerűséggel párosult. 1987. április 9-én sugározta a Magyar Televízió a Pálfy István által készített és Orbán Ágnes rendezte portréfilmet, mely 1986 októberében készült Budapesten. Benkő Lóránd nagyon nagy tisztelettel és szeretettel emlékezett Szabó T. Attilára, „egyedülálló tudós egyéniségére”, páratlan életművére felhíva a figyelmet az adásra. A magyarországi nézők pedig meggyőződhettek Szabó T. 70
