Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 9. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Szekér Endre: Szabó T. Attila öröksége
örömök közül csak a munkával járóval lehet frigyre lépni. Olyan tanulság ez, melyet illő megszívlelnünk mindannyiunknak, akik tollat veszünk kezünkbe ezen a tájon, melynek szaván fogott múltja most megelevenedik előttünk” — állapítja meg Benkő Samu. Az I. kötet 1976-ban jelent meg a Kriterionnál — Domokos Géza igazgató áldozatos segítségével —, az előszót 1972 januárjában írta, visszapillantva a magyar nyelvtudományban lévő elődeire: Sajnovics Jánosra, Gyarmatin Sámuelra, Szamota Istvánra, Gombocz Zoltánra és Bárczi Gézára. A magyar szótörténeti anyaggyűjtés „viszonylagos szegénységére és fogyatékosságára” hivatkozik és megjegyzi, hogy a kutatás nyelvföldrajzi szempontból korlátozott: az erdélyi levéltári anyagra támaszkodhatott. így készült el először egy erdélyi oklevélszótár, majd pedig az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár. Nem lehet elégszer hangsúlyozni azt, hogy Szabó T. Attila először egyedül vállalkozott e munka elvégzésére, s csak később segítettek neki munkatársai. Az előszóban kegyelettel emlékezik mesterére, Kelemen Lajosra, az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltára vezetőjére. A Szótörténeti Tár lényegében a történeti szótárak sorába illeszkedik (pl. Szarvas— Simonyei: Magyar Nyelvtörténeti Szótár), de sokkal több és gazdagabb elődeinél. Penavin Olga jegyzi meg a szabadkai Üzenetben megjelent cikkében, hogy Szabó T. Attila munkájában mindenféleképpen újdonságként kell kezelnünk a szóanyag gazdagítását az idegen, a jövevény- és a származékszavakkal. Időben, korban visszanyúlik Erdély történetének fontos korszakaihoz: a XVI. század ötödik évtizedéből gyűjtött, rendszerezett a szótár szerkesztője, de számos adata XV. századi. A másik korszakhatár: az 1870-es évek vége. Penavin Olga kiemeli a munka időbeli, mennyiségbeli nagyságát, s közben áttekinti a földrajzi értelemben is rendszerezhető anyagot, a történeti Erdélyből gyűjtötte anyagát, a Partium nélkül. A Szótörténeti Tár nyelvi anyagát csaknem hozzáférhetetlen levéltári iratokból mentette meg a kutató (birtokösszeírások, urbáriumok, végrendeletek, kelengyelajstromok, vallatási jegyzőkönyvek, adásvételi szerződések, törvénykezési jegyzőkönyvek stb.). Felhasználta a gróf Bánffyak levéltári anyagát, az erdélyi református egyházkerületi iratokat, a kolozsvári céh levelezését, Torda város és a báró Wesselényi család levéltárát stb. A tár szerkezete a következő: az ábécérendben lévő szócikkek mai helyesirással vagy régi kiejtésben szerepelnek. Szófaji megjelölés, stilisztikai minősítés, három nyelvű: magyar, román és német jelentés következik ezek után. Majd a szöveghű régi nyelvi anyag olvasható, a forrás pontos megjelölésével. A Szótörténeti Tár hihetelenül gazdag szóanyaga révén kirajzolódik előttünk kb. 500 év erdélyi történelme, gazdasági, társadalmi, mindennapi élete. így Penavin Olga méltán nevezheti ezt a munkát az erdélyi élet enciklopédiájának. Lőrincze Lajos Kosztolányi szótárolvasó örömével, lelkesedésével forgatta a Szótörténeti Tárat, és a magyar nyelv tudósainak, kutatóinak, a történészeknek, a néprajzosoknak, az íróknak kezébe adott kincsként értékeli Szabó T. Attila munkáját. Gunda Béla méltán állapíthatja meg: „Ha a tartalmilag és tárgyilag rokon szócikkek anyagát összeötvözzük, akkor a XV—XIX. századi erdélyi népélet, foglalkozások, jogi szabályok és szellemi törekvések monográfiája tárul elénk.” Természetesen nem idézhetjük valamennyi fontos írást Szabó T. Attila munkájáról, de legalább Illés Endre lelkes vallomására hivatkoznunk kell. Élvezettel lapozgatja a Szótörténeti Tárat, és indokolt lelkesedésében József Attila szótárolvasó, szavakat tanuló és dédelgető levelét idézi. ízlelgeti, újra meg újra olvassa a régi magyar szavakat és az azokból feltáruló erdélyi történeteket. íróként, Maupassant fordítójaként nagy örömmel idézi az „ágy” szóhoz kapcsolódó boccaccioi történetet: „kezde oda jőni egy katona — Varga Miklósné mindgyarast el haggya az Mézes pogácsa csinalast és közülünk ki mene az pitvarba — az katonával elege ropogtattak az ágyat, de en szegyenletembe ki sem mertem nezni.” (1623, Marosvásárhely, levéltár) Nézzünk meg egy szócikket az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárból! A II. kötetben találhatjuk a „csángó” szót. Rövidítve a következőket olvashatjuk: 1. „a csángónak nevezett népcsoporthoz tartozó személy; ceangau;zu einer ungarischen Volksgruppe ,gennant’ „csángó” gehörig. 1782: Urunk 1420-dik esztendejében ... a’ mint állandó híre vagyon a ’Moldvai Magyaroknál, Erdély Országból sok Szász, és Székely méné Moldovába . . . 73
