Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 9. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Kunszabó Ferenc: A deviáns a viáns?

a szülés. És ha ezt megakadályozzuk, nemcsak a jövőt sinkófáljuk el, hanem a nő egészségét is. És bizony mondom, hogy nem is olyan hosszú távon. Már ma tapasztalható, s nem sokáig takargatható ez a probléma.

Abban is bizonyosak lehetünk azonban, hogy diadalmas tudományunk — ösztönözve a gyógyszeripar és -kereskedelem profitéhségétől — akkorra újabb „csodaszerrel” fog előállni, s hozzá minden eddiginél tudományosabb magyarázatokkal szolgálni, bevetvén újra a nagy érveket is, hogy modem korunkban családtervezésre szükség van, hiszen ma már nem hal meg annyi gyermek, és a Föld lakossága rohamosan szaporodik ... És ezek mind igazak, csakhogy én azt hiszem, civilizációnk központi területein már egészen másról van szó. A lakosság kihalásáról. Mert szerintem, mióta ember az ember, általában tervezte a gyermekszámot, törekedvén egy gazdságilag és társadalmilag optimális helyzetre. Csakhogy: míg korábban Európában és Észak-Amerikában is azt tervezték, hány gyermek legyen, ma arra spekulálnak: hány ne legyen. Ma — e tájakon — így értik a tervezést, egyre többen — a népesség pedig más földrészeken szaporodik erőteljesen. Vagyis: ott kellene „betáplálni” az ilyen értelmű családtervezést.

A modern ember újra hinni fog az újabb csodaszernek és csodamagyarázatoknak, mert hinni akar. Mert megnövekedett lehetőségei, összekuszálódott fogalmai következtében egyre kevésbé tud ellenállni a deviációnak.

S vegyünk ehhez most már másfajta példát, mégpedig a korunkra szintén oly jellemző narkomániák köréből.

Narkotikum és narkózás is nagyon ősi. Hanem, tudjuk, erős szabályok irányították mindig. Ki, mikor, milyen alkalommal, hogyan, milyen céllal élhet vele. A közép-eurázsiai, úgynevezett nomád népeknél például a sámánok, de csak meghatározott közösségi ünnepeken, a múltba vagy a jövőbe látás céljából. Másnak tilos volt, sőt, néha a sámánnak is. S noha valószínű, hogy ezt a szabályt (is) mindig áthágták, s elsősorban a sámánok, kiknél szenvedéllyé vált. A lényeges mozzanat az, hogy csak titokban, mértékkel tehették, mert ha feltűnővé lett, a köz kemény büntetéseket szabott, egészen a halálig tartót; vagy ami még ennél is félelmetesebb volt: a sámánt kiközösíthette.

Ez az ősi védekezés formálódik át az újkorban. Mikor például az USA-ban a múlt század végén a kábítószer erősen terjedt, de a fellazuló közösségeknek már e tekintetben is legyengült a szankcionáló ereje, akkor összállami törvényeket hoztak ellene. Az eredmény azonban nulla, sőt annál is kevesebb, mert éppen az intézményesített üldözés idején terjedt félelmetesen. Igen, mert a tételes törvények is csak akkor érvényesülnek igazán, ha vannak alapközösségek, melyek képesek betartatni azokat. Hanem az Egyesült Államok nagyvárosaiban a többség már ekkor sem tartozik közösségekbe, illetve, a társadalmi szabályokat fölrúgó, underground-csoportokat képez. Ilyen helyzetben viszont az össztársadalmi üldöző, büntető, illetve karitatív intézmények, szervezetek nem érhetnek el átütő sikert. Mert például a nagyvárosi embertömegbe annyi hivatalos személy kellene, ahány narkós, sőt, ahány veszélyeztetett van. És ez képtelenség.

Ä következmény: az USA-ban végül is lemondtak a narkózók üldözéséről, s egyúttal előtérbe kerültek a tipikus újkori érvek: Ugyan, emberek, ne legyünk olyan szigorúak, értsük meg mások gyengéit, hisz magunk sem vagyunk hibátlanok! — S valóban. Ez azonban mit sem von le abból, hogy a szankciókról való lemondással tulajdonképpen tehetetlenségünket bizonyítjuk. Ezt viszont pótcselekvésekkel igyekszünk fedezni. így mindenekelőtt, hogy aki narkós a szemünk elé kerül, azt gyógyítjuk. Hollywoodban láttam, amint hajnalban rendőri és egészségügyi kocsik szedik össze az utcákon heverő- ket.... Másodszor, hogy hatalmas erőkkel üldözzük a kábítószer-csempészetet. És mindkettőt meglehetős romantika, sőt, a másodikat még hősi dicsfény is övezi, s nem alaptalanul — mindez azonban semmit sem változtat azon, hogy a pótcselekvések is kudarcra vannak ítélve. Akárcsak a legfrissebb mozgalom, mely a legújabb s minden eddiginél veszélyesebb kábítószer ellen indult New Yorkban, „tekintve, hogy a rendőrség tehetetlen”. .. Meg sem kérdezem, hogy mi van a régebbi narkotikumokkal, melyek szintén nem nevezhetők emberbarátiaknak ... Nem kérdezem, mert méltatlan dolog lenne gúnyolódni