Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 9. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Kunszabó Ferenc: A deviáns a viáns?
val tették tönkre a nők tömegeit — mint azt ma már, röpke néhány évtizedes abortuszgyakorlat után világosan látjuk. De bölcsebbek is voltak spártai eleink, hisz nem hagyták figyelmen kívül a természetes kiválasztódás törvényeit. Jól tudjuk, hogy az élővilágban, az egysejtűtől, át a növényvilágon, az emlősökig, a gyengébb elpusztul, az életképesebb megmarad. Ez az élet fejlődésének, sőt, puszta megmaradásának törvénye. Ezt alkalmazza az ember is, mikor immár hosszú korszakon nemesiti a növény- és állatfajtákat, s ezzel teremt magának nemcsak élelmet, hanem magas szintű életformát is — annyira, hogy saját fajában már a silányt, az életképtelent is meg tudja tartani. Illetve, tudná, de ekkor élnek, szerintem tudatosan, a törvényszerűség ismeretében, a „fajtanemesítés” módszerével. Hogy ne korcsosuljon az emberiség. És ennek sorába tartozik Taigetosz is, amiről azonban az újeurópai kultúrkör kifejlődése során fokozatosan lemond a keresztény fehér civilizáció, s így áll élőnkbe a mai helyzet, amikor is szabad nemesíteni a növényeket, állatokat az ember hasznára és javára, de tilos magának az embernek a nemesítése. Annyira, hogy aki manapság csak meg is pendíti, azonnal emberellenes, rút, fasiszta elvek hirdetésével vádolják meg. (Persze, ennek megvan a magyarázata a XX. századi szomorú történésekben ...) Mert például én már jártam úgy, hogy nyilvános előadáson fejtegettem elméletemet, s a közönség soraiban több testi fogyatékos is ült. .. Pedig nem ellenük beszéltem, s nem is oda akarok kilyukadni, hogy a több évezredes folyamatot most drasztikusan szakítsuk meg. Nem! Hanem újra le kell szögezni az élet szem elől tévesztett alapelveit, ki kell mondani a kimondandókat ahhoz, hogy létérdekeinket felismerve a jövőben korrigálni tudjunk. Helyesbíteni fokozatosan, összhangban a közfelfogás, a körülmények lassú, fokozatos változtatásával. Hiszen modern életformánk is fokozatosan alakult és alakul, változtatva erkölcseinket, normáinkat, szokásainkat — ami viszont életformánkra hat vissza folyamatosan. És e kölcsönhatások számos eleme egyre keményebben fordul az élet ellen. Annyira, hogy életünk egyre több területén a deviáns válik viánssá. Az útról letérés szabályossá. Mert például — hogy még mindig az utódlásnál maradjunk — modern civilizációnkban egyre kevesebb a méhkaparás (noha még mindig tekintélyes mennyiségű: Magyarországon 1985-ben több mint 80 000 volt, körülbelül négyszer akkora, mint a lélekszám fogyása ugyanabban az évben), hiszen modern tudományunk lehetővé tette a durva beavatkozás mellőzését: itt az antibébi tabletta!.. Hát nem csodálatos? Nem kell védekezni, rettegni, s a nők nem kell alávessék magukat fájdalmas műtéteknek, hanem hipp-hopp, bekapják a pirulát, és minden el van intézve... azaz, álljunk meg már egy pillanatra: Mi is van elintézve? Az utódlás. Ami az élet törvénye, mert fentmaradásának alapkövetelménye. Ezt eleink még nagyon pontosan tudták. Kortársaink nagyon nagy többsége már elfelejtette. Mert el akarta felejteni. S egyrészt lelkiismerete további megnyugtatására spekulál (hogy tudniillik, az életet még magzat formájában sem kell megölnie), másrészt arra számít, hogy a tablettának semmi káros hatása nem lesz a női szervezetre ... S ezt e pillanatban oly szívesen-szilárdan hisszük világszerte, hogy minden más véleményt okvetetlenkedésnek, sőt tudománytalannak, következésképpen haladásellenesnek tartunk. Mert igen, modem tudományunk újra sorompóba lépett, s magabiztosan magyarázza, hogy („kellő kiszűréssel”,„javallott orvosi ellenőrzéssel” stb.) a tabletta-módszernek semmi káros hatása nincs. És nem lesz. Ám engedtessék halkan megjegyezni, hogy néhány évtizeddel előbb ugyanezt magyarázták nekünk az abortuszról, megtámogatva hatalmas tudományos apparátusokkal... Érdekes lenne előszedni a korabeli szakcikkeket. S megszámolni, hányán szereztek e témában írott dolgozatukkal tudományos fokozatot... Csak azért emlegetem, mert a tanulság nehéz, rettentően. Hiszen az abortusz ártalmatlanságát magyarázzák sokan még akkor is, mikor általános érvényű felmérések bizonyították az ellenkezőjét. — Ez persze, önmagában, nem bizonyíték arra, hogy az antibébi tabletta valóban káros; a jelentkező bizonyítékokat pedig a szakma, általában és jellemzően, véletlennek számítja. Egyelőre. Úgyhogy e pillanatban csupán a logikai megfontolás marad támaszunknak, az a bizonyos józan parasztész, mely úgy számol, hogy az egészséges női szervezet természetes funkciója 52
