Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 9. szám - Kiss Dénes: A haza homlokán: Mindörökké: Danai versel: versek
Kiss Dénes A haza homlokán NEM LÁTOD miként lebegnek el?! Tapolca Celldömölk Keszthely? Évenkint hány városnyi suhan? Fölszívja ég elnyeli föld s merednek utcák házak kertek aggok tekintetétől sebesen Sajogják vakult—szótalan kik és miért hibbannak el kisebb-nagyobb városnyian! S többen-e folyton többen-e? Maradnak maguk s testvériden s várják valaki döbben-e önzőn bután és pénzesen? Mérik haláluk biztosan s a mérlegen az elmentek országbillentő súlya van! És egyre több sír domborul mint magzathordó anyaöl Elszótlanodik s öregül a falu mert elköltözött hová is a gyereksírás?! Enélkül komor a derű enélkül nem nő nevetés kiég a szív a föld a fű s mind nehezebb lesz a nehéz NEM LÁTOD hogy lebegnek el Borsodok Szabolcsok Zalák? NEM LÁTOD? Nem fogják kezük szülők testvérek iskolák! S aki marad az elvadul Meddőség tomboló gyönyör kiárusítja sorsodat — NEM LÁTOD te is ott suhansz létezésedről nincs nyomod! Egyfogú tátott száj az ég meg nem született csecsemők puha csontja is ott ropog! NEM LÁTOD ország sorvad így és karjaival nem bír el édesded csecsemő-jövőt!
