Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 8. szám - Tüskés Tibor: Integrálódás?: értékteremtés?: Csupor Tibor: Mikor Csíkból elindultam: [könyvismertetés]
Integrálódás? Értékteremtés? Csupor Tibor: Mikor Csíkból elindultam A szerző az egyik helyen idézi könyvében a Románia valamint az Utazások Moldvában cimü útikönyveknek azt a néhány sorát, amely a bukovinai székelyekről szól. „Hat mondat, három hiba, seregnyi félinformáció” — jegyzi meg. A példák tucatjával szaporíthatok. Sajnos közvéleményünk eléggé tájékozatlan és félretájékoztatott az országhatárokon túli magyarság elhelyezkedéséről, eredetéről, sorsáról, mai életéről. Nem nagyon értjük, mit jelent: ha három magyar találkozik, akkor az egyik külföldi. (A világon található mintegy tizenötmilliónyi magyarságból ötmillió az országhatárokon túl él.) De hogyan? Milyen körülmények között? Mikor és hogyan került mai helyére? S ha még csupán tájékozatlanságról volna szó! De mit szóljunk akkor, amikor tudományos mezbe öltöztetett munka jelenik meg (igaz, nem nálunk), amely azt hivatott bizonyítani, hogy a székelyek — elmagyarosított románok? Pedig aligha mondhatjuk, hogy szűkében volnánk a megfelelő forrásoknak, hogy hiányoznának a szükséges könyvek, tájékoztató eszközök. Hogy csak a Kárpátokon túli magyar népcsoportok életénél és sorsánál maradjunk, találomra ütök föl néhány munkát. A moldvai csángókról az első híradást Gegő Elek hozta 1836-ban. Száz évvel később, 1936- ban Lükő Gábor írt könyvet A csángók kapcsolata az erdélyi magyarsággal címmel. Ignácz Rózsa a szépirodalomba emelte a csángókat (Született Moldovában, 1940); egy évvel később jelent meg Mikecs László Csángók cimü monográfiája. Domokos Pál Péter már 1953-ban Rezeda címmel közreadott kilencvenhat csángómagyar népdalt. Újabban az erdélyi magyar író, Веке György riportokban számolt be a szorgalmas, munkaszerető nép mai életéről; a hajdani klézsei tanító, Kallós Zoltán gyűjtése pedig a néprajztudományt ajándékozta meg eddig ismeretlen kincsekkel. Aki a bukovinai székelyek életével akar megismerkedni, annak sem kell sokáig kutakodnia. Itt van kezemben egy 1943-ban kiadott Regős kalendárium, mely a bukovinai székelyek bácskai lete- lepitésének egyik érdekes dokumentuma. Tolnai és baranyai jelenlétük, a táj etnikai szerkezetének átalakulása, a belső migráció, a különféle ki-, be-, át- és visszatelepítések sorozata élénken foglalkoztatta a szociográfusok érdeklődését. Thiery Árpád egy baranyai faluban találkozik a témával (.Bábel volt Véménd, 1971), Gyarmathy Lívia a film nyelvén bontja ki a két etnikum, a svábság és a székelység találkozásának kérdését (Együttélés, 1981), Albert Gábor megrázó erejű szociográfiája (Emelt fővel, 1983) a felszabadulás utáni belső magyar népmozgalom egész kérdéskörét, történeti gyökereit és mai emberi drámáit tekinti át. A Tolnába szakadt székelyek dunántúli életéről a szépirodalomban először Tamási Áron adott hírt (Szirom és Boly, 1974). Legbensőbb világuk hiteles képét közülük kiemelkedett szépíró, Tamás Menyhért formálta meg regényeiben (Vigyázó madár, 1981; Holtág, 1983; Esőrácsok, 1984; Mérleges idő, 1985). A bukovinai székelyekben az öndokumentáció erős vágya él: közülük többen is (Németh Kálmán, Sebestyén Ádám, Gáspár Simon Antal stb.) tollat vettek a kezükbe, hogy írásos formában megörökítsék a népcsoport múltját, etnikai jellegzetességeit, népművészeti értékeit. Egyik szép népszokásuk, a karácsonyi betlehemezés (Kakasdi betleheme- zés címmel) hanglemezen jelent meg. A különféle újabb folklorisztikai gyűjtések eredményét a Tolna Megyei Tanács teszi hozzáférhetővé sorozatban megjelenő kiadványaiban. Ki gondolná, hogy jugoszláviai székelyek is vannak? A bukovinai székelyek egy csoportja 1883-ban Belgrádtól keletre, Pancsova környékén három faluban telepedett le. Létük, legalább a magyar nyelvtudomány számára, eddig sem volt ismeretlen. A jugoszláviai székelyek tájszavainak jegyzékét Székely szójegyzék címmel Pe- navin Olga és Matijevics Lajos tette közzé Újvidéken 1980-ban. De a köztudatban él-e róluk bármiféle kép? Alig lehet tehát eléggé dicsérni a vállalkozást, hogy a Magyarország felfedezése sorozat most külön kötetet szentelt a bukovinai székelyek életének bemutatására. S mivel valóban kusza, a tájékozatlanság fehér foltjaitól szakadozott s előítéletektől sem mentes a kép, talán nem ártott volna még didaktikusabban közelíteni a témához. A könyvben igen helyesen térkép jelzi a bukovinai székelyek bácskai és dunántúli letelepedésének helyét. Ugyanilyen hasznos lett volna térképen bemutatni eredeti lakóhelyük, a bukovinai öt, illetve hat, valamint az Al-Duna mellett található három jugoszláviai székely falu helyét. S mivel a köztudatban állandóan összekeveredik a Kárpátokon túli két magyar népcsoport, a bukovinai székelyek és a moldvai csángók eredete (Dunántúlon, Tolnában és Baranyában — például Egyházaskozáron — moldvai csángók is letelepedtek!), ugyancsak helyes lett volna térképen ábrázolni: hol találhatók a moldvai csángó falvak. (Bukovina és Moldva ma egyaránt Románia része. De a két tartomány múltja különböző. Buko92
