Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 8. szám - Mátyás István: Száz este Fodor Andrással
Száz este Fodor Andrással JL#ő három hónapig tartott fogva Fodor András Ezer este Fülep Lajossal című könyve. Mintegy száz estén át olvastam a két vaskos kötetet. Oly sok esemény és ismerős név zsúfolódott össze benne, annyi mindent át kellett gondolni, hozzáolvasni, utánanézni, hogy esténként csak tizennégy-tizenöt oldallal jutottam előbbre. Száz estét töltöttem tehát Fodor Andrással, kísérve az életét, megismerve a kapcsolatait, a munkáját, a gondolatait, az érzelmeit és a hangulatait 1947-től 1971-ig. Ebben a két kötetben ugyanis napi feljegyzései, naplójegyzetei olvashatók. Illetve azok egy része; tizede vagy huszada a két szekrényt megtöltő, frissiben lejegyzett élményeknek, benyomásoknak, gondolatoknak. A válogatás, az ezemégyszáz nagyalakú oldalra nyomtatott szöveg nem sorolható be semelyik ismert és elfogadott műfaji kategóriába. Csak több szóval lehet körülírni, mi ez a könyv: személyes történetírás a huszadik század második feléből, Magyarországon. A sokféle napló, jegyzet, visszaemlékezés, regényes életrajz között is egyedülálló ez a két kötet a magyar irodalomban. Jellege, formája teljesen egyéni. Elgondolkoztató, hogy állás, család, versírás, fordítás, zenélés, társas élet és egyebek mellett hogyan jutott valakinek ideje még ezekre a napi följegyzésekre is?! A címéről ítélve Fülep Lajos életregénye is lehetne ez a könyv, de nem az. Fülepről is szól. Mindvégig benne van, jelen van, méghozzá meghatározóan. A költőkből, prózaírókból, festőkből, zenészekből és hasonló foglalkozásúakból, hivatásúakból álló társaság hozzá jár hetenként, neki mondja el örömét és búját, tőle vár véleményt, ítéletet, vele vitatkozik az őt féltéssel, tiszteléssel együtt. Elfogadja szellemi vezérként. Fülepen kívül szól tehát ez a könyv a társaság minden tagjáról. Es szól Colin Masonról is, a nem sokkal a második világháború után Magyarországon tanult angol zenetörténészről, művészről, akinek ugyancsak meghatározó szerepe volt Fodor András és szellemi-baráti társasága életében. Fodor András kétkötetes válogatása a velük való megismerkedéstől az ő halálukig feszít ívet, természetesen korábbi dolgokra is visszautalva, ahol szükséges. Közel negyedszázadot felölelve újkori személyes történelmünkből, magyar irodalom-, kultúr- és társaságtörténetet ír. Nagyon személyes, napi hangulatú és tájékozottságú történetírás ez, de éppen ettől sajátos. Ugyanakkor, a részletek, a személyes dolgok leírása miatt jól használható, ha visszamenőleg össze akarjuk rakni a hazai irodalmi élet, az irodalmi folyóiratok, a művészibaráti társaságok alakulásának képét, a már említett időszakban. „Műelemezni” nem lehet ezt a sajátos, két kötetben megtestesült irodalmi alkotást. Úgy semmiképp, mint egy verset, egy novellát vagy egy regényt. Csak beszélni lehet róla, s néhány megjegyzést fűzni az olvasottakhoz. Ezzel próbálkozom most. 1947—1948-cal kezdődik Fodor nekünk írt történelme, a tájékozódások, nagy elszánások, akarások, önmérlegelések és viták időszakával. Nemsokára már a Rajk-per szerepel a magánéleti apróságok, a műterem- és gyűjtemény látogatások között. S minden más napi bonyodalom és szépség, egyéni élmény és társadalmi-politikai esemény a maga összefüggéseiben és megfelelő arányaiban. Hírt kapunk például az Eötvös-kollégium életéről és megszűnéséről; az egyetem és a kulturális kormányzat közötti párviadalról. Nem utólagos visszatekintés formájában (s ez egyik fő erénye Fodor naplójegyzeteinek), hanem napi lejegyzésben, a kollégium lakójának, tagjának szemével láttatva, tapasztalataival fémjelezve. A továbbiak? Címszavak, de sokaknak sokat mondanak: sztálinizmus, irodalomirányítás, Bartók- ellenes cikk a Szabad Népben, zakatolás stb. Mindez Fodor-szemmel, napi szemmel, sok részletet utólag pontosítóan; vagy egyáltalán megismertetően. Fülep eközben a biztonság, a mérce ennek a kis társaságnak, amelyik akkor indult el a művésszé válás útján, vagy teljesítette ki önmagát. Fülep átívelt és összekötött időszakot, nemzedékeket, művészeti 88
