Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 8. szám - Csiki László: A hagyma: A dinnye: A csend: A nyugalom: versek
Csíki László A hagyma Akár egy hagyma belsejében — véd zsenge hús, rejt ezüsthártya-vért — nő zsigere a néma magzatot: titokként tart — jó nekem nagyon1. Akár egy idegen bolygón, minden réteg gyöngyházas égként ragyog, s mind fölöttem, egymáson át — akár egy hagyma belsejében fenem csodás gyökerem, tartó csápjaim, egymásra boruló alkonyok alatt: éj sötétben2. Akár egy hagyma belsejében — dajkál ez a női, a nedves zamat, rejt zsenge hús, ezüsthártya-vért, egymásra boruló alkonyok alatt3, éjsötétben — de jó nekem. 1 Érzed már? A tudásnál ez sokszor fontosabb. 2 Látod az érzést, mikor rádomlik rendre minden, mintha egyszerre több nő lenyúzott bőrébe csavarva égetnének meg, gyönyörű kínban? 3 Tudod, ugye, hogy az anyaméhben meggyökereztetett hagymával tépték ki a nem-kívánt magzatot messzi tájakon? Ezt is érezned, látnod, tudnod kellene — énérettem. A dinnye Dinnye húsa omlik levesen, bujdosó szent csontját köpködöm — pirosába magam beeszem, elrejt félig ez a zöld bődön. Eggyé válik a mindenséggel, mely apró körökbe zárkózott, aki csak egymaga ebédel — fogai közt a lét ropog. 12
