Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 8. szám - Csiki László: A hagyma: A dinnye: A csend: A nyugalom: versek
Fal gondolattalan, éhesen, boldogan, növényi létben — Bujdosó szentem: vére sem szakad, szökik szabadba étien. A csend Magamra hagytál — anyai űrödbe egy világegyetemet feltalálhattam volna, és idegen törvények közé lépsz vissza a szobába, én meg akár egy kis dió — Aludnál közös ágyban egy ceruzával? Vagy egy másik ággyal? Lehettem volna az asztal is, mely messze szalad hideg leveseddel. Már visszafelé mondtam a szavakat. Egyszer már az időt is láttam, és éreztem szagát. Csend volt. Akár egy tükörben. Csak hallottam. Csak láttam. Aztán elindultam, felfelé egy koszorúéren. A nyugalom Lángol a nyár, sistereg, mint a paraszt-istenek fején tüzes glória. Veszélyes gyönyör gyötör — szerelmünknek semmiből tér meg tékozló fia. Heverek csak gondtalan, csak kigondolom magam, életemmel egy vagyok. Ez itt csönd, nem hallgatás — ez a testem: jó lakás. Csukva szám s az ablakok.
