Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 8. szám - "Szabadon szolgál a szellem": Keresztury Dezső válaszol Orosz László kérdéseire

nevével büszkélkedtek, hanem törekvéseit követték, helyesen társitva Kodályé mellé Bartók kultuszát is. A kecskeméti Kodály Intézetet ma méltán ismerik világszerte.

Tudtam arról is, hogy a Tóth László vezette nyomda milyen szerepet vállalt a népi írók kiadásával, a Tanú, a Válasz készítésével. Sajnos Tóth Lászlóval csak egyszer, akkor is csak futólag találkozhattam, miniszterségem idején, amikor ő polgármester volt. De ez az egyetlen találkozás is maradandó hatást tett rám: okos, művelt, koncepciózus embernek ismertem meg. Több emlékem van Sántha Györgyről. A debreceni Oláh Gáborhoz hasonló sorsú, európai műveltségű, széles látókörű, kitűnő embernek láttam, de ő talán több bölcsességgel, több derűvel fogadta el a vidéki létet, amely akkor az irodalmi élet peremére való szorítással járt, mint Oláh. Örömmel látom, hogy a kecskemétiek ma is becsülik, köteteit jelentették meg, készülnek születése századik évfordulójának megünneplésére. A Forrás révén Kecskemét ma jelentősebb szerepet játszik a magyar irodalomban, mint korábban bármikor. A Kecskeméten élő Buda Ferencet a középgeneráció egyik legjobb költőjének tartom. Főként Szekér Endre figyelmessége, kapcsolattartási készsége révén magamat is a folyóirat munkatársának számíthatom. Többször szerepeltem a nagy múltú Katona József Társaságban, amely tiszteletbeli tagjának is megválasztott.

Bár elég ritkán fordulok meg Kecskeméten, nem kerülte el figyelmemet a város hatalmas, talán kicsit túlságosan is gyors fejlődése. Ebben, úgy tudom, Reile Gézának, a hatvanas évek tanácselnökének volt kezdeményező szerepe. Az új lakónegyedek esztétikai minősége ugyan nem ragad magával, Kecskemét szecessziós-modem főtere azonban figyelemre méltó. Sikeresen felújított és új feladatot nyert épületek, például a Kodály Intézetnek helyet adó ferences kolostor mellett néhány új szobor, például Tóth Imréé is jelzi, hogy a város, a megye vezetői szívügyüknek tekintik a művészetpártolást. Említhetem itt Romány Pál nevét: nem is kecskeméti, hanem főként egy gödöllői művészeti alkotás kapcsán. Neki köszönhető, hogy Tóth Imre legjelentősebb, életművét összegező alkotása a gödöllői Agrártudományi Egyetem aulájába került: az valóságos európai-magyar teljesítmény volt.

Kecskemétet Móricz, Erdei, Németh László már a harmincas években példavárosként emlegette intenzív mezőgazdasága, szőlő- és gyümölcskultúrája miatt. Úgy gondolom, a ma ott élő alkotók és okos vezetők révén megvan a lehetősége arra, hogy szellemi kultúrája is példát mutasson.

(1986. nov. 25—26.)

11