Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 8. szám - "Szabadon szolgál a szellem": Keresztury Dezső válaszol Orosz László kérdéseire
kitartással”. Azt is megkérdezném, mi a véleménye mai költészetünk gyakran kifogásolt érthetetlenségéröl. — Fiatal koromban költőnek készültem. Pontosabban: fölmerült bennem az a terv is, hogy költő leszek, mint ahogy volt idő, amikor pszichiáter, sőt, amikor bencés szerzetes akartam lenni. Bécsi egyetemi éveimben döntöttem az irodalomtörténet mellett. Meg is semmisítettem addig írt verseimet. Időnként azonban, ha belső kényszert éreztem rá, újra írtam verseket. Gyergyai Albert vitt el Babitshoz. Tetszettek neki a verseim, közölt is néhányat a Nyugatban. A Dunántúli hexameterek első darabjait Illyésnek mutattam meg. Biztatott a folytatásukra. Tíz évig írtam őket, ritkásan, nagy időközökben, rendszerint a szabadságom idején. Bársonyszékben című költeményem, amelyet miniszterségem alatt és élményéből írtam, s az 1946-ban újraindult Válasz 1. számában jelent meg, országos visszhangot keltett. Első verseskönyvemet, a Dunántúli hexametereket Képes Géza fogadta el kiadásra a Magvetőnél. Hogy konzervatív költő lennék? Első kötetem versformája (hexameter, disztichon), tárgyvilága (falusi világ, táj, otthonosság) ezt sugallhatja. Sohasem tagadtam nagy reformkorunk költői hagyományához való kapcsolódásomat. Ugyanakkor azonban modernek is ezek a versek. Hexametereimben, pentametereimben, szonettjeimben, dalaimban simán, a nyelv, a mondat zökkentése nélkül folyik a beszéd, a tömörség gyakran játékossággal párosul, a képvilág általában „reális”. De írtam én igen modem verseket is ezekben a hagyományos formákban, ahogy írt József Attila, Illyés Gyula is. Ars poeticám nincs, mint ahogy élettervem sem volt soha. Tettem, amit kellett, írtam, ami kikívánkozott belőlem. Emberi nyelven cimű ciklusomban a szonett feszes formájában életbölcseleti problémákat igyekeztem megfogalmazni, vagy inkább képekkel érzékeltetni. Mindig izgatott, hogyan lehet filozófiát költői formában kifejezni, tömören, de úgy, hogy magyarázat nélkül is érthető legyen. A hermetikus költészetet olvasóként élvezem, de költőként nem gyakorolom. Szerkesztési, formai problémák is foglalkoztattak: Hat tétel a nyelvről, Istenek játékában című sorozataimban például a ciklikus kompozíció, az Énekekben a kétféle ritmuselv, a hangsúlyos meg az időmértékes vegyítése látszólagos szabadversben. „Poeta doctus”-nak nevezhetnek? Ha úgy, mint Aranyt, Babitsot: vállalom. A nagyságrendről, ha valaki egyáltalán emlékezik majd rám, vitatkozzanak az unokák. Változik az idő s benne a mi helyünk is. Az érthetetlenség, illetve nehezen érthetőség a költészetben nem olyan természetű, mint az irodalomtudományban. Arany, aki a legőszintébben kívánta, hogy a költészet ne az írástudókhoz szóljon, hanem legyen „a nemzet költészete”, maga is rákényszerült, hogy a népies egyszerűséget nagyon is bonyolult nyelvvel váltsa fel. Az első olvasásra gyakran érthetetlenségnek látszó sűrítettség, „más-ság”, nehezen érthetőség és az ürességet takaró szándékolt homály, a kifejezés pontosságáért, többrétűségéért vállalt bonyolultság meg a semmitmondó blöff között óriási a különbség, de gyakorlott szem, jó fül, tévedhetetlen ízlés kell hozzá, hogy ezt észrevegyük. S az is kétségtelen, hogy a divat könnyebben kapja szárnyra az üres érthetetlenséget, a trükkös modernkedést, mint azt a szépséget, amelyért nemcsak létrehozója szenvedett meg, de befogadójának is fizetnie kell. Égyébként: a természet az irodalomban is igen sok termő magot szór el, hogy néhányból új élet legyen. — Végül Kecskeméttel való kapcsolatairól, kecskeméti élményeiről szeretném kérdezni. Ifjú kecskeméti tanár voltam, amikor egy panaszkodó levelemre válaszolva meglehetősen sivárnak nevezte a város szellemi életét, de dicsérte zenei kultúráját. Milyennek látja Tanár úr a mai Kecskemétet? — Kecskemétre valóban zenei kultúrája miatt figyeltem már a harmincas években. Vásárhelyi Zoltán és felesége, meg Bodon Pál példamutató zenei életet hozott létre az akkor még falusias alföldi városban. Purcell Dido és Aeneasának — azóta is egyik fő kedvencemnek — bemutatója országos hírű lett, s méltán. Okosan éltek a kecskemétiek azzal, ami tulajdonképpen véletlennek tekinthető, hogy ott született Kodály. Nem a 10
