Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Bosnyák Sándor: A nyolcadik nap küszöbén: beszélgetés Oláh Andor orvossal
Bosnyák Sándor A nyolcadik nap küszöbén Beszélgetés Oláh Andor orvossal-A. -Ж-ippokratész 2400 évvel ezelőtt a foglalkozását hivatásnak érző orvos következő tulajdonságairól beszélt: természetes hajlam, szorgalmas tanulmányok, hosszú gyakorlat. Az ókori görögöknél az orvos szent ember, szent titkok beavatottja, az égiek képviselője. Az orvos szerepe honfoglaló őseinknél is összefonódott ősvallásunk papjainak, a táltosoknak a szerepével, parasztságunk szájhagyománya ma is őrzi ennek az archaikus állapotnak az emlékét. Oláh Andor hippokratészi mérce szerint orvos. Több évtizedes gyakorlat után ma is tanul, s nemcsak az orvostudomány legújabb eredményeit követi nyomon, hanem a népi gyógyítók tudományát is igyekszik minél tökéletesebben megismerni. Az orvoslás mellett, ami főfoglalkozásod., sok mindennel foglalkozol. Rajzolsz, verset írsz, a pszichológiát behatóan ismered. A néprajzosok mint a népi gyógyászat legkiválóbb ismerőjét tartanak számon. Könyveid közt szép számmal látok természettudományos könyveket. Mondd, lehet-e ebben az óriási információáradatban valaki polihisztor? A nagy információáradatban szelektálni kell tudni. A legfontosabb képesség, amit meg kell szerezni, az értékelőképesség. Nekem mindig az a madáchi gondolat volt az alapgondolatom, hogy „mi, a tudományt szakhoz nem kötők, áttekintését vágyjuk az egésznek.” De, hogy áttekinthető legyen az egész, hogy a sokféle tudásanyag megfelelően szelektálva, értékelve egy nagy, alkalmazható egységet képezzen, ahhoz filozófiai alap kell. Úgy gondolom, hogy a legfontosabb a bölcseleti alapvetés, de nem az, amit általában a legújabb európai filozófia alapján filozófiának értenek, nem egy ilyen racionális labirintus-felépítmény, erőltetett absztrakt gondolatmenetek, hanem alapvető tájékozódás a lélek és a világ dolgaiban, helyes életgyakorlat, amit inkább életbölcsességnek nevezhetnénk. A népi gyógyászat gyűjtésével évtizedeket töltöttél. Mi volt a célod, hogy a nép — hiedelmekkel átszőtt —gyógyítási módjait feljegyezzed? Györffy István a negyvenes évek elején a népi orvoslás tudományos értékelésére és felhasználására is gondolt. Több ezer ilyen adat birtokában látsz-e lehetőséget erre: a népi orvoslás mai, racionális orvoslásunknak adhat-e reális többletet? Nemcsak lehetőség van erre és nemcsak én látom így, hanem világszerte sok tudós és szervezet tűzte ki célul, hogy a népi orvoslás és az ősi orvoslás hagyományait felhasználja és szintetizálja, vagy párhuzamosan alkalmazza az úgynevezett modern orvostudománnyal együtt. Az Egészségügyi Dolgozó egyik, két évvel ezelőtti számban olvashatjuk, hogy a gyógyfüvek, az akupunktúra és más hagyományos gyógymódok két-háromezer éves múltra tekintenek vissza, és ezeket a World Health Organisation-tagországok többségében még ma is kiterjedten alkalmazzák a hagyományos medicina művelői. A WHO arra buzdítja a tagországokat, hogy tanulmányozzák ezeket a gyógymódokat. A gyógynövényekkel drága import gyógyszereket lehet helyettesíteni, a hagyományos gyógykezelést végzők bevonhatók az egészségügyi ellátásba. Többször tettem ajánlatokat a gyógynövénykutató intézeteknek, hogy rendszeresen foglalkozzanak az egyes népi, főleg növényi gyógyszerek vizsgálatával és felhasználásával. 90
