Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Lukács László: Népi harangszó-magyarázatok
vagyoni állapotát jellemezték. A Székesfehérvár melletti Sárkeresztesen úgy tudják, hogy mást szólt a harang, ha a halott módosabb, s megint mást, ha szegényebb ember volt. A gazdagnál ezt mondta: Ómárium, gránárium! Tehát a paraszti jómód jelképeit: az almáriumot, tárolószekrényt és a granariumot, magtárt emlegette, amelyeket a halottnak itt kell hagynia. Szegény ember temetésekor viszont így gúnyolódott a harang: Ringyem, rongyom, cifitem, cafatom! Azt hirdette, hogy a vagyontalan ember csak értéktelen ingóságokat hagy maga után (Gelencsér 1985, 5). Kiskunmajsán is elárulta a harangszó a halott anyagi helyzetét, mert a szegényt a kisharanggal, a gazdagot a nagyharanggal búcsúztatták (Csik 1986, 44). A szegényről a kisharang ezt hirdette vékony hangján: Inge—gatyája! Inge—gatyá- ja!A gazdagról a nagyharang vastag hangján: Földje—tanyája! Földje—tanyája! Barma—gulyája! Szentesen a gazdag emberre a nagyharanggal harangoztak, szép lassan, vontatottan, amely ezt mondta: Meg-halt — az úr! Meg-halt — az úr! A középső harang, amivel a közepes anyagi helyzetű emberre harangoztak, már gyorsabban mondogatta: Kár — érte! Kár — érte! A kisharang, amivel a szegény emberre csöndí- tettek, igen szaporán kiabálta: Ördög vigye! Ördög vigye! Hasonló szlovák nyelvű harangszó-magyará- zat él a Békés megyei Tótkomlóson, ahol gazdag ember halálakor ezt mondta a nagyharang: Zomrel pán! (Meghalt az úr!) Zomrel pán! A szegényt így búcsúztatta a kisharang: Tavo s nim! (Ki vele!) Tavo s nim! A pilisborosjenői (Pest m.) német magyarázat szerint gazdag ember temetésekor ezt mondta a harang (Bonomi 1942, 35): Sammet und Seiden! (Bársony és selyem!) Sammet und Seiden! A szegényt ezzel búcsúztatta: Lumpen und Fitzchen! (Ringyrongy és vacak- ság!) Lumpen und Fitzchen! A harangszó időjárás-változást jelző szerepével is számos magyar és nemzetiségi településen találkozhatunk. A fehérvárcsurgóiak (Fejér m.) megfigyelése szerint, ha a balinkai harangszó Fehérvárcsurgón hallatszik, akkor eső lesz. Ha a bodajki harangszót hallják, szél lesz. Az iszka- szentgyörgyi harangszó meghallásából enyhülést, a magyaralmási harangszóból hideget jósolnak. A kiskunmajsaiak a saját harangszavukból következtettek az időjárásra. Ha a harangszót tisztán hallották, jó időre, télen száraz hidegre számítottak. Ha tompán hallották, akkor nedves, esős, ködös időt vártak. (Csík 1986,44). A Dráva menti délszlávok Alsószentmártonban (Baranya m.) azt tartották, ha a folyó túlsó oldaláról a szlavóniai Szentgyörgy (Sveti Durad) falu harangszavát meghallják, akkor időváltozásra kell számítani (Gelencsér 1985, 5). Az utóbbi évtizedekben a harangozás villamosítása a harangszót is sok helyen megváltoztatta, leegyszerűsítette. Ma a környezetünkben hallható egyéb zajok, hangforrások gyakran elvonják figyelmünket a harangszóról, amelynek egykori jelentőségét a bemutatott népi harangszómagyarázatok is jelzik. IRODALOM Bonomi, Eugen 1942 Die Glocken im Leben des deutschen Volkes im Ofner Bergland. Deutsche Forschungen in Ungarn VII., 1—2, 1—63, Budapest. Csík Antal 1986 Majsai harangok és harangozok. Honismeret XIV., 3, 43—44. Farkas Sándor 1890 Gúnyos hangutánzás a XVII-ik századból. Ethnographia I., 204—205. Gelencsér József 1985 Miről szól még a harang? Fejér Megyei Hírlap XLI., 150, június 28, 5. Herman Ottó 1891 A harangok szava és még valami. Ethnographia II., 323—330. Szívós Béla Tréfás harangutánzás a XVII-ik századból. Ethmog- raphia I, 109—110. 89
