Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Ujvári Zoltán: Törökmaszkos alakoskodók a népi játékokban
a malanka néven ismert játékban a legkülönbözőbb maszkos alakok léptek fel, úgymint kecske, medve, ló, kozákok, lovasok, királyok, miniszterek, generálisok stb. és ezek között a törökök. Suceava, Bosanci, és Pa§cani környékén ezt a játékot más elnevezés mellett törökömén is nevezték. A játék résztvevői újév előestéjén, újév napján járták az utcákat, házról házra mentek, köszöntőt mondtak és táncoltak. A lómaszkos játékok egyes változataiban a „lovon” töröknek öltözött játkos „lovagolt”. Néhol a Heródes-játék egyik szereplője török maszkos alak volt. Mindezek a példák jól mutatják, hogy a török ember, a török katona alakja bekerült több európai népnek nemcsak a költészetébe, hanem a játékaiba, dramatikus szokásaiba is. A tradíció történelmi gyökerekből indult és táplálkozott. A törökök egykori hódításai, hatalmas területen való uralmuk, az európai népek félelme a török veszélytől, a törökkel kapcsolatos hagyomány alapját nyújtották. A fentiekhez hasonló szokások a törökök által uralt területeken a hódítás elmúltával alakultak ki. Arról nincsenek adataink, hogy a közvetlen veszély, a törökök elvonulása után milyen volt az ábrázolásuk, nyomban megje- lentek-e a hagyományban vagy csak később kerültek be a népszokásokba. Tulajdonképpen csak a múlt századi feljegyzésektől kezdődően látjuk a török alakját a népszokásokban. Következtetéseinket ezek és a recens anyag alapján vonhatjuk le. A játékok, jelenetek egy részében a török maszkos alak passzíve van jelen, csak mint néma szereplő vesz részt a játékban. A magyar szokásokban általában fontos szerepet kapnak. A mádi szüreti felvonulásban különösen az előtérben állnak. Jelentőségük azáltal is hangsúlyt kap, hogy a felvonulás élén haladnak. A törökre, mint az egykori hódítóra, leginkább a sárréti és a csongrádi hagyomány emlékeztet. Az utóbbival kapcsolatban arra következtethetünk, hogy a szokásnak az a befejezése, amely szerint a törököket a falun kívülre kergetik, a törökök feletti egykori győzelem kifejezése. Valójában a kunsági lakodalmaknak török alakoskodói is őriznek hasonló vonást, azonban megjelenésükben ma már csak a régi hagyomány alakjait képviselik átalakult funkcióban, amelynél általában a lakodalmi maskarások szerepe is előtérbe lép: az álcázott megjelenési lehetőség a lakodalomban, a szórakozás, szórakoztatás, adományszerzés és nem utolsósorban a táncolási jog megkapása a lakodalomban. A miskolci játékban a török sajátos szerepet kapott. A többnejűség miatt elítélt kakast kell lefejezni. A több feleséget tartó töröknek ez a szerep a komikus helyzetbe kerülését, a keresztény törvénynek való engedelmességét jelentette. Valójában ez is lehet egyféle kifejezése a török feletti győzelemnek. A török megjelenítése a dramatikus népszokásokban a török hódoltság idejének, a magyar nép múltjának sajátságos tükröződése a népi kultúra egészében. A magyar nép törökök elleni küzdelmének emlékei a népköltészetben, az orális hagyományban igen jelentősnek mondható. Különösen figyelemre méltóak a törökökkel kapcsolatos mondák, elbeszélések és hiedelmek. Az elmondottak alapján megállapítható, hogy a magyar népi dramatikus szokásokban a török megjelenítése, különösen a nagy magyar Alföldön, de a peremterületeken is gyakori volt, és az ide vonatkozó tradíció mélyen gyökerezik a magyar nép történelmi múltjában. 85
