Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Lukács László: Népi harangszó-magyarázatok
Lukács László Népi harangszó-magyarázatok-Ж. .Ж.егтап Ottó, a magyar tárgyi néprajz megteremtője, 1891-ben olyan népi mondókákat közölt, amelyek a harangok szavát festik, magyarázzák. E magyarázatok legtöbbször humoros formában a községek, vallásfelekezetek és társadalmi rétegek ellentéteit tükrözik. Herman Ottó a harangszó hatásáról írta: „A félrevert harang megdöbbenést, riadalmat okoz; de ugyané harang hangjának más a hatása, a midőn délre kon- dúl; más ha temetésre szól, és ismét más, ha a bevonuló nagyot üdvözli. És bizonyos az, hogy erős, fegyelmezett idegrendszerre van szüksége annak a művelt egyénnek, aki a harangszó hatása alól ki akar menekülni.” (1891, 324) A harangok szavának szép magyarázataival találkozunk népdalainkban, balladáinkban. Egy zalahalápi betyárdal szerint: Szépen szól a csabrendeki nagyharang, Húzza aztat tizenhárom bús galamb. Csak azt veri mind a két oldalára, — Rab leszól te, Savanyó nemsokára. A harangszó ugyanolyan jellemzője lehetett egy településnek, tájnak, mint a népdalok vagy a népviselet. írók, költők, utazók is gyakran felfigyeltek a harangok szavára. Miroslav Krleza Alojz Ticek első miséje című novellájában írta az I. világháború előtti Zágrábról: „A Püspökvár házainak falai úgy álltak itt, mint együtt rezgő lemezek, egyik fal a hangok egész kévéjét vetette a másikhoz, úgy hogy a harangok innen is, onnan is visszaverődő muzsikája a visszahangokkal megsokszorozódva olyan volt, mint messziről idemorajló ágyútűz.” A mai magyar irodalom egyik jelentős személyisége, a Herder-díjas Cso- óri Sándor A félig bevallott élet című könyvében Pápát, az egykor híres református iskolavárost, a harangok, az esők, a nagyra tekintő múlt városának nevezte. Rab Zsuzsa Vonszolódó vasárnapok című versében ugyancsak Pápáról írta: A város dermedt üllejére harangszó döndül bronzpöröllyel. Mintha megállna minden óra. Vasárnap. Ősz van. Három óra. A Balaton-felvidéken egymáshoz közel találjuk az apró falvakat. E táj harangszaváról Babay Kálmán Balatonmelléki történetek című, Veszprémben 1892-ben megjelent elbeszéléskötetében olvashatunk: „Sok nyalka falu dugja magasra tornyát a regényes zalai parton s ha a szőke víznek egy pontján megállapodik az ember alkonyat táján, 5—6 falu harangjának a szavát is hallja belevegyülni abba az édes zsongásba, mit a nagy víz minden szél nélkül hallat... Megállhatsz nyájas olvasóm az egészséges szepezdi fürdő alatt, meghallod a kővágóörsi, köveskállai, zán- kai, szepezdi, monoszlói harangokat...” Eötvös Károly Utazás a Balaton körül című könyvében a Lesence-völgy bemutatásakor emlékezett meg a harangszóról: „Szent György hegyén kisded falvak. Valamennyinek idelátszik a tornya, minden toronynak hozzám búg el esti harangszava. Harminchat falunak harangszavát hozza el hozzám a mély csöndben a lengedező keleti szellő.” Balaton-felvidék négy községe: Mencshely, Vászoly, Óbudavár és Szentjakabfa csak egy ka- kaskukorékolásnyi távolságra fekszenek egymástól. így érthető, hogy a népi magyarázat szerint e falvak harangjai is beszélgettek egymással. Esténként megszólalt a mencshelyi harang vékonyan: Men-cs’el’ — ments-meg! Erre a vászolyi harang kissé vastagabban: Vá-szol’ — Válts— meg! Óbudavár és Szentjakabfa még közelebb vannak egymáshoz, ezért harangjaik összeszólalkoztak vastagon: Budavári, Jakabfa, Ördög- buj’ka — nyakad-ba! A Káli-medence községeiben (Veszprém m.) a déli harangszóval kapcsolatos tréfás hangutánzásra bukkantam. Kővágóörsön úgy tudják, hogy a köveskáli harang délben azt mondja: Tá(l) mellé! Tá(l) mellé! A második világháború előtt a mindszentkállai második harang délben azt mondta: Kintaller! Kintaller! Erre válaszolt a szentbékkállai nagyharang: Tál mellé! Tál mellé! Ma már nem felelgetnek, mert a mindszentkállai második harangot elvitték a háborúba. Kintaller egy eltorzított német családi név. Ma is így mondják Mindszentkállán a Grünthaller nevet. A faluban az alszegen lakott Grünthaller István szegény napszámos, állítólag őt szólították ebédhez a két szomszédos falu harangjai. Várták a déli 86
