Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Ujvári Zoltán: Törökmaszkos alakoskodók a népi játékokban
Újvári Zoltán Törökmaszkos alakoskodók a népi játékokban M J. V Л ind a magyar, mind a szomszédos népek hagyományában mély nyomot hagyott a török uralom, a rettegett oszmán hódítás kora. Mondák, balladák, hiedelmek és különböző népi elbeszélések őrzik a török hódoltság idejét. A néphagyomány kutatói részletesen foglalkoztak az idevonatkozó folklóremlékekkel. A figyelem kevésbé irányult azonban a népi játékok repertoárjában megjelenő török figurájára. Az alábbiakban ezt az alakot mutatjuk be a magyar és a szomszédos népek szokásainak a tükrében. A török, többnyire a méltóságot is jelölő török basa a dramatikus népszokásokban a török hódoltság, az egykori török uralom idejére emlékeztet. Korai lejegyzések híján nem bizonyítható, hogy a törökök magyarországi jelenlétével egyidobén, vagy közvetlenül utána a dramatikus játékok szereplője lett. Az orális hagyományból azonban egyértelműen megállapítható az, hogy a török alakját a szokáshordozók a törökök magyarországi jelenlétével hozzák kapcsolatba. A török világ, a magyar nép törökök elleni küzdelmének emlékei a népköltészetben, a szóbeli hagyományokban is igen jelentősek. Különösen figyelemre méltóak a törökökkel kapcsolatos mondák, elbeszélések, hiedelmek. Ebben a hagyománykörben a török valóságos megjelenítése a nép történeti tudatának sajátos tükröződését mutatja. A törökökhöz fűződő folklorisztikai emlékekkel nem csak a magyar, hanem szinte mindegyik közép-európai nép hagyományában találkozhatunk. A török alakjának megjelenítésére épp úgy bőséges adatok vannak, mint a különböző aetiologikus mondákra és hiedelmekre. Mielőtt ezekre és a feltételezhető összefüggésekre utalnánk, tekintsük át a magyar dramatikus játékok török alakoskodóira vonatkozó példákat. Törökökre vonatkozó valamilyen néphagyománnyal, folklorisztikai emlékkel az egész magyar nyelvterületen találkozunk. Tényleges megjelenítésükre, játékokban való előfordulásukra, alakoskodóként való szereplésükre kevesebb a példa. A legkülönbözőbb területen és alkalommal való megjelenésük alapján azonban feltételezhető, hogy egykor a dramatikus szokásokban is nagyobb volt a szerepük. Török alakoskodókkal felvonulós játékokban és szobai jelenetekben találkozunk. így a török állandó szereplője volt (még a közelmúltban is) a mádi szüreti (korábban farsangi) felvonulásnak. Két férfi bő vörös nadrágot húzott magára, amellyel a törökök „buggyos” nadrágviseletét igyekeztek kellőképpen utánozni. Az egyiken díszes, zsinóros kabát volt, amely a török előkelő, főúri rangját mutatta. Fejükön azonban nem turbán, hanem vörös színű süveg, csákó volt. Az egyik töröknek kenderből hosszú szakállt ragasztottak. Felnyergelt lovon ültek. A ló fejét, kantárját pántlikákkal, virágokkal díszítették. Mindkét török mellett magyar „menyecske” lovagolt. Két legény nőnek öltözött. Arcukat, szájukat pirosra festették, fejüket kendővel „menyecskésen” felkötötték, blúz, sálkendő, nyaklánc stb. volt rajtuk. A szakállas török haladt elől magyar menyecskéjével. Közvetlen mögötte lovagolt kedvesével a zsinóros mentéjü török. Időnként ittak kulacsaikból, majd a nézők legnagyobb meglepetésére és nagy mulatságára a törökök „csókolóztak” a párjaikkal. Ilyenkor a lóval közvetlenül egymás mellé léptettek, egymáshoz hajoltak s szerelmüket nyilvános csókolózással kinyilvánították. 82
