Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Mészáros György: Újabb adalékok a cigányok történetéhez
A cigányul is beszélő cigányok magukat romnak (nőnemben: romnyi) nevezik. A szó a szanszkrit dombából származik, amellyel Észak-Indiában egy alantas foglalkozású törzset jelöltek. A dóm kaszthoz tartozók énekléssel, muzsikálással és alantas munkák végzésével keresték mindennapi kenyerüket. (A kaszt természetesen nem faji egységet jelentett.) A cigány elnevezést a nem cigány környezet ragasztotta rájuk. Wiener a perzsa asinkar „vasmunkás” szóra, míg Pischel a Dékánban élt cshangar törzsre vezette vissza a nevet. Eredete ma sem tisztázott. Lehetséges, hogy az acingannal függ össze (a. m. érintetlen). A IX. századi bizánci források szerint a görögök ezzel a szóval jelölték azt a kisázsiai szektát, amelynek tagjai jóslással, kuruzslással foglalkoztak. Az írásos emlékek szerint az európai és észak-afrikai vándorlást kb. 1322-től tudjuk követni, az ez idő előtti időszakra vonatkozólag kizárólagos forrás a nyelv. A jelenleg Európában élő cigányok nyelve egymásra rétegződve őrzi a vonulási területek nyelvét. Az indiai őshaza elhagyása után a legmélyebb hatást a közép-görög nyelv gyakorolta. Görögországban minden mai cigány nyelvcsoport tartósan tartózkodhatott, hiszen az ős cigány nyelvben eredetileg megvolt főnévi igenevet a görög modell váltotta fel. A határozott névelő mellett nyelvükbe igen sok görög jövevényszó is beépült. Szétszóródás a nagyvilágban A cigányok már Európában való megjelenésükkor sem tudtak felvilágosítást adni eredetükről. Később több nézet terjedt el az őshazát illetően. Volt, aki az afrikai Zeugitana tartományba helyezte, Spondaus Singara Mezopotámiába, Zichy István pedig zygius kaukázusi néptöredék lakhelyére. Pray György tatároknak mondja őket, miután Kisázsia egyik tatár tartományának (a mai Sivas) Rome volt a neve. A legelterjedtebb nézet az volt, hogy a cigányok Egyiptomból származnak. Amikor Közép-Európában megjelentek, egyiptomi búcsújáróknak mondták magukat, és azért kell hét évig (!) zarándokolniuk, mert Jézust, amikor szüleivel Heródes elől menekült, nem fogadták be. A magyar cigányok még a századfordulón is a következő mesével indokolták örökös vándorlásukat: „Mikor Krisztust a zsidók felfeszítették, egy csapat cigány vonult arra. Ahelyett, hogy kihúzták volna a szegeket, néhányan felmásztak a keresztre, és megfosztották Jézust attól a kevés ruhájától is, amit a zsidók rajta hagytak. Ekkor Jézus megátkozta őket azzal, hogy örökké hontalanul vándoroljanak.” Justinger Konrád berni krónikájában említi elsőként 1419-ben, hogy a cigányok egyiptomi eredetűek (ekkor jelentek meg Svájcban). Ebben írja, hogy a Bologna előtt 1422-ben megjelent András nevű cigány „herceg” azt állította, hogy népével együtt elpártolt a kereszténységtől, a magyar király elfoglalta az országát, és fogságba vetette. Később négyezer alattvalójával ismét keresztény lett, és most a magyar király hétéves zarándokúira küldte őket — jelenleg Rómába megy a pápához. Más cigány csapatok azt állították magukról, hogy hazájukat, Kis-Egyiptomot túlnépesedés és ínség miatt kellett elhagyniuk. Ilyen mesék hallatán majdnem mindenütt szívesen fogadták őket. A geldemi herceg 1496-ban „kisegyiptomi gróf Gnougy Márton” részére útlevelet adott ki, amelyben megengedte az átvonulást, de három napon túl azonos helyen nem tartózkodhatott. Hazánkban ilyen szabadalomlevelet Zsigmond királytól és Báthory fejedelemtől is kaptak. A cigányok a konstanci zsinat idején 1417-ben jelentek meg Németországban, ahonnan Svájcba (Helvéciába) és Franciaországba, valamint a mai Olaszország területére rajzottak szét tovább. Magyarországon 1416-ban írnak először megjelenésükről. Az egyiptomi származás igen hosszú ideig tartotta magát, innen a cigányok elnevezése is néhány európai országban: Angliában Gypsy, Spanyolországban Gitane, az Egyptians, illetve Egittanes szavakból, Magyarországon Fáraó népe. Az egyiptomi elnevezésük valószínűleg a Gyppe cigánytelepülésből származik, amelyről szentföldre zarándoklók gyakran írtak. Gyppe cigány falu Pelepóniszosz (Módón) délnyugati partján feküdt. Korabeli feljegyzések sze62
