Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 7. szám - Mészáros György: Újabb adalékok a cigányok történetéhez

rint a cigány faluban 1483-ban 300,1496-ban 100 és 1519-ben 30 kunyhó állott. 1500-ban az egész területet a törökök meghódították. Később az egyiptomi származást elvetették, és a „Kis-Egyiptom” elnevezést cigány koholmánynak tartották. Elsőként egy magyar ember mutatott rá a cigányok indiai eredetére, Vályi István.

A németek Rudrigennek és Grellmannak tulajdonítják a cigányok Indiából való származásának feltételezését. Az angoloknál Marsden, Szumátra történetének írója állította elsőnek az indiai származást, de időben Vályit illeti meg az elsőség. Később tudományos alapossággal Pott, a hallei egyetem tanára, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja Die Zigeuner in Europa и. Asien (Halle, 1845.) című művében bizonyította be a cigányok ázsiai származását.

Közép-Európába érve, a cigányok barátságos fogadtatást élveztek, de később csakhamar ádáz üldöztetésben részesültek. A német Reuss hercegségben 1711-ben, 1713-ban és 1725-ben a Kormánytanács olyan rendeletet adott ki, hogy minden 18. életévét betöltött cigányt fel kell akasztani.

Lengyelországban már 1501-ben hoztak hasonló rendeletet, de a hatóságok nemigen szorgalmazták végrehajtását. A lengyel cigányok beilleszkedtek a hűbéri társadalomba, és üldözésüket abbahagyták. Valamelyes önkormányzatot alakítottak ki, a lengyel „cigánykirály” fővajda minőségében funkcionált. Az utolsó lengyel cigánykirály, Marcinkiewicz, 1790-ben halt meg.

Oroszországban 1801-ben II. Katalin telepítette le a cigányokat (kb. ötvenezret) az állami uradalmakban; kóbor életmódjukkal hamarosan felhagytak.

Svédországban és Dániában 1662-ben halálbüntetés terhe mellett kiutasították őket, de már ezt megelőzően is, 1536-ban és 1559-ben hoztak enyhébb kiutasitási rendeletet, amelyet II. Frigyes, III. Keresztély utóda 1561-ben megismételt. 1686-ban V. Keresztély Hamburg ostrománál katonai szolgálatba fogadta a cigányokat.

Mihály cigány „herceg” 1422-ben fegyveres csapatával kifosztotta Basel kantont, Svájcnak katonai erővel kellett kiűznie a cigányokat.

Angliában VIII. Henrik 1531-ben szigorú rendeletet hozott mozgásuk meggátolására, amit Mária és Erzsébet megerősített. Ennek ellenére a XX. századfordulón több mint százezer cigány élt Nagy-Britannia területén, törzsi szervezetben. Az utolsó angliai cigánykirály, Lee Jozef 1844-ben, 86 éves korában halt meg.

Hasonló üldöztetést szenvedtek Olaszországban is. Franciaországban az orleans-i parlament 1565-ben szigorúan végrehajtotta a cigányok kiirtására hozott rendeletet; csak egy kis részük maradt a baszkok között. 1802. december 6-án éjjel ezt a maradékot is összefog- dosták, és Észak-Afrikába toloncolták.

Magyarországon ilyen mértékben sohasem volt cigányüldözés. A hatvani országgyűlésen 1525-ben már hivatásos cigányzenészek működtek. A török időkben senki sem törődött velük, mint kémek, időnként nagy szolgálatot tettek az országnak. A törökök kiűzése után a lakosság megcsappanása miatt a kormány a cigányok letelepitésére is gondolt. Mária Terézia 1761-es rendelete alapján a Bánságban kezdték meg a letelepítést. A kísérlet azonban kudarcba fulladt, mire 1767. november 27-én Mária Terézia újabb rendeletet hozott, amely szerint el kell venni és más nemzetségbelinek kell fizetség ellenében felnevelni a cigányok gyermekeit, cigány férfi pedig cigány nővel nem léphet házasságra. Ez a rendelet sem érte el célját, a gyerekek elszökdöstek, a felnőttek pedig semmit sem adtak a házassági tilalomra. Ezután II. József császár 1783. október 9-én humánusabb rendelettel próbálkozott, de ez sem vezetett eredményre. A következő évtizedekben a kormány már nemigen törődött a cigányokkal, ennek ellenére nagyobb részük letelepült. Néhány magánember is kísérletezett a cigányok letelepítésével, így Hám János szatmári püspök 1857-ben cigány iskolát alapított, amely csakhamar tanuló nélkül maradt, csakúgy, mint Farkas Ferdinánd érsekújvári iskolája.

A magánkezdeményezések mellett meg kell említeni József főherceg letelepítési és nevelési kísérleteit, elsősorban az alcsuti kísérleti telepet. A cigányok letelepülése lassú ütemben folyt, a kóborló cigányok pedig állandó veszélyt jelentettek a nem cigány lakos63