Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 7. szám - Márkus István: Paraszti önkormányzat a régmúltban és a közelmúltban

elterjesztésében, meg abban is, hogy a tekintélyviszonyok a gazdarétegen belül helyenként a konzervatívan gazdálkodók felől a műveltebben és eredményesebben termelők felé tolódtak el. Az ezüst- és aranykalászos tanfolyamok, amelyeket sokfelé a gazdakörök szerveztek, hasonló irányban hatottak. Nyilvánvaló az is, hogy a köröket, egyleteket szervező és vezető, tanfolyamokon előadó értelmiségiek maguk sem voltak mind egy szálig a politikai manipuláció ördöngős megszállottjai; papok, tanítók, jegyzők, gazdatisztek, kijáró tanárok százai tudásuk javát nyújtották, gyakran valóban a nép felemelésének, az ország boldogításának legjobb szándékával. A népfőiskolákra — melyekről e helyen nem szólok részletesebben, mert ez más témakör — méginkább áll a pozitív jellemzés.

De hogy mindebből hathatós önkormányzat állt volna össze, vagy akárcsak annak csíráját hordozták és melengették volna e szervezetek — erre kerek nemmel kell válaszolnunk. A gazdakörök éppoly kevéssé kezdték ki a rendies társadalomszerkezet alapjait, mint a falusi képviselőtestületek. Az úri uralom jól megépitett rendszerével szemben sehol nem bontakozhatott ki semmiféle önkormányzati ellenhatalom — a szigorúan zárt hatalmi szervezet nem is engedett réseket ehhez.

Főképpen pedig: hiányzott ehhez a „strukturális előzmény”: a szélesebb körű, átfogó igényű, akár csupán a helyi ügyeket és teendőket magáénak vállaló, hagyományos gyökerű, de a viszonyok változására modernizáló törekvésekkel válaszolni képes paraszti önkormányzat beidegződön gyakorlata. Ilyesminek sem jogalapja nem létezett a rendi jogból sebtiben liberalizált hazai jogrendben, sem társadalmi alapja az igényekben, elkötelezettségekben, emberek és csoportok egymásra hatásában, a parasztinak, köztük a gazdafiak családi nevelésében és társadalmi iskolázásában.

Kollektív érdekképviseletre ebben a hazában csak a nemesség, és jogutódja, a nemesi arculatú úri középosztály volt felkészülve. A parasztok némelyike egyénileg gyarapodhatott — míg mások szegényedtek -, a falut elérhették a gazdasági haladás hullámai, megjelenhetett az iskola, az orvos, kiépülhetett a falu szorosabb kapcsolata a piacvárossal s egyéb városokkal; egyes gazdák akár képzett és művelt emberekké iskolázódhattak. Eközben azonban — és éppen ennek a fejlődésnek igényeihez és lehetőségeihez képest — a falu a maga egészében korszerűtlen alávetettségben, egyre éleződő társadalmi megosztottságban élt, és valódi érdekképviselet nélkül maradt. Ezt a helyzetet, ennek kemény beidegzettsé- geit örököltük. Következményeit máig érzékeljük.

14