Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Márkus István: Paraszti önkormányzat a régmúltban és a közelmúltban
szere, az uralmi szféra belső összefonódottsága és kívülről-alulról való áttekinthetetlensége, az „egyszerű emberek” oldaláról való megtámadhatatlansága. Mindez semmiképp nem fér össze a valóságos népi önkormányzattal. * * * Sok vita zajlik manapság a múlt század végétől alakult, a két világháború közt tömegessé vált falusi és mezővárosi egyletek, gazdakörök, olvasókörök, ifjúsági és kulturális szerveződések értékeiről. A Rákosi-korszakban mindezeket egy tollvonással felszámolták, egyletek és körök nélkül hagyva az amúgyis totálisan kiszolgáltatott parasztságot. Sok idős falusi ember emlékezetében úgy él e szervezetek némelyike — meg az egész egyesületi élet, a maga sokszínűségében — mint a spontán szerveződés aranykora. Ezen belül a valóban igen hasznos ezüst- és aranykalászos tanfolyamok, különösen a népfőiskolák egyenesen a gazdasági haladás és a paraszti demokrácia tömegiskoláinak mutatkoznak, visszatekintve. A nosztalgikus szemlélet fényében helyenként még a falusi képviselőtestületek is épkézláb demokratikus testületnek tűnnek, hiszen — mondják — a „virilisták” közt is volt jószándékú ember, és rajtuk kívül választott tagjai is lehettek e testületeknek olykor a szegényebbek sorából is. Ma, a korábban sommás elítélés után mintha divatba kezdene jönni újra az egyesületek idealizálása. Emlékeim szerint, amelyek tapasztalatra is, a korabeli irodalomra is támaszkodnak, a falusi egyesülések többsége valóban kifejezte a hagyományos paraszti életformából, egyben a rendies alávetettségből való kiemelkedés szándékát és indulatát. De az, hogy hová és hogyan kitömi: többnyire homályban maradt, abban az értelemben, hogy „polgárféle”, „úrféle” vagy megbecsültebb paraszt óhajtson lenni a gazdaember, illetve mi lehet belőle egyáltalán az adott magyar keretek közt. Továbbá: a körök és egyletek olyan viszonyok közt burjánoztak el, amikor a vidék agrártársadalma egyre érezhetőbben osztályokra szakadt, gazdák és szegények érdekei a valóságban is, a tudatban is szembe kerültek egymással. A paraszti körök és egyletek ezért vagy határozottan osztályjelleget öltöttek, elzárkózva a másik osztály tagjaitól, vagy — többnyire papi vagy úri vezetés alatt — kifejezetten az osztálybéke hirdetői lettek. Több osztályból-rétegből toborozták tagjaikat, fiataljaikat, a létező hierarchia fenntartásának átlátszó szándékával patriarchizálva a természetesnek nyilvánított társadalmi különbségeket. Önkormányzás? Demokratizmus? Ne áltassuk magunkat. Erőteljesen működött itt elejétől végig egy meglehetősen tudatos úri manipuláció, maga mellé állítva és eszközül használva egyes gazdákat, gyakran tehetséges, tekintélyes, jellemes, jóakarattá embereket. A gazdakörök többsége, más egyletek tömege, az ifjúsági egyesületek egész hálózata, de még az önmagukban hasznos gazdatanfolyamok zöme is azt célozta, hogy a parasztság ne politizáljon, vagy ha mégis politizál — tegyük fel gazdakörében a Kisgazdapártot támogatja -, ellenőrizhető és hajlítható módon tegye azt. Papok, tanítók, jegyzők, egyéb úrfélék gazdaköri szerepe általában azt is szolgálta, hogy a körök élete felügyelet alá kerüljön és mederben tartassék, s ne váljanak valamelyik paraszti réteg vagy osztály önálló érdekeket tudatosító, felvállaló szervezetévé, bázisává. (A szegényparaszti, agrárproletár olvasókörök, szocialista indíttatású egyletek természetesen kivételek. Ezeket azonban szigorúan korlátok közé szorították, el is nyomták; minél inkább hajlottak szocialista eszmék hirdetésére, és minél határozottabban vonták ki magukat a helyi értelmiség ellenőrzése alól, annál kíméletlenebbül bántak el velük, csendőri karhatalommal is.) Ami a gazdák és kisparasztok — hasonlóan az iparosok — köreit, egyleteit illeti, a politikai manipuláció sem lehetett sikeres, ha nem enged bizonyos önmozgást azoknak a szándékoknak és érdekeknek, amelyek a tömörülést alulról létrehozták. Újságot, könyvet olvasni, nézetet cserélni, adott esetben a helyi képviselőtestület elé kerülő ügyekről tárgyalni, magát a választást befolyásolni, mindez és sok egyéb ügy a csőszfogadástól a pörökig: magától értetődő témája lett e köröknek. Némelyik gazdakörről kimutatható, hogy szerepe volt a helyi termelés fejlesztésében, új fajták és módszerek, gépek és eszközök 13
