Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Márkus István: Paraszti önkormányzat a régmúltban és a közelmúltban
Márkus István Paraszti önkormányzat a régmúltban és a közelmúltban M V JLit értsünk paraszti önkormányzaton? Azt, hogy a parasztság települési egységei — a falvak, a községek, a mezővárosok — maguk intézik ügyeiket, legalábbis erős beleszólásuk van azokba. Az intézkedés tényleges jogköre elvileg az egész helyi lakosságot, illetve a családfők összességét illeti, gyakorlatilag vagy választott képviselőikre, a „tanácsbeliekre”, vagy a hagyományok által kijelölt vezetőkre — az öregekre, a törzsökös és tekintélyes családfőkre — hárul. Parasztság csak ott létezik, ahol a termelő szerepű rétegeken egy tőle már elvált más társadalmi réteg (vagy ilyenek együttese) uralkodik, és egészen vagy túlnyomórészt a termelő többségtől elvont terméktöbbletből tartja fenn önmagát és intézményesült uralmát. Már ebből is következik, hogy a paraszti, falusi, faluközösségi autonómia mind gazdasági, mind politikai értelemben korlátozott. De ezeken a korlátokon belül lehet szűkebb és tágabb. S ez a különbség lényeges társadalomszerkezeti eltéréseket hozhat magával abban a korszakban is, amikor az eredeti feudális, illetve „ázsiai típusú” (vagy ahhoz hasonló Ázsián kívüli) agrártársadalmakat átalakítja a tőkés árutermelés, illetve a tőkés világgazdaság kiépülése és gyarmatosító tevékenysége, majd a világ egyes övezeteiben az előretörő szocialista berendezkedés. Mire terjed ki általában a paraszti önkormányzat? A klasszikus paraszttársadalmakban a többé-kevésbé autonóm szabályozás mindenképpen a falu önfenntartását szolgálja. Ideértve a kialakult belső rétegződés fenntartását is. Ennek érdekében a közösség szabályozza a határ használatát, művelési ágak szerinti megosztását, a birtoklás rendjét, az örökösödés törvény vagy szokásjog szerinti lebonyolítását, a közérdekű létesítmények (utak, kutak, öntözőberendezések) használatát és karbantartását, a szántóföldek esetleges forgórendszerét vagy újraosztását, a legeltetést és az állatok őriztetését, és így tovább. E gazdasági és tulajdonjogi-használati feladatokon túl ugyancsak a faluközösség felügyelete és sok esetben büntető hatásköre alá tartozik a falu belső rendje: az együttélési normák betartása, a családok és családtagok közötti viszályok, viták elbírálása és elhárítása, a kisebb vétségek és kihágások megtorlása. Végül, de nem utolsósorban az autonóm szervekre, illetve azok képviselőire hárul a „fensőbbséggel” való kapcsolattartás, egyezkedés, a felülről lefelé és alulról felfelé történő közvetítés dolga is; gyakran ők osztják el a falura kirótt közterheket és szolgáltatásokat az egyes családokra és ők gondoskodnak ezek behajtásáról. A klasszikus paraszttársadalmak túlhaladása korában, azaz a feudalizmus és az „ázsiai” formáció felbomlásának viszonyai közt a falusi önkormányzat természetesen új feladatok elé kerül és esélye lehet rá, hogy funkciói gyökeresen megváltoznak. Ekkor különösen fontossá válik, mennyire épült ki, mennyire vált megszokottá, begyakorlottá, intézményessé az önkormányzat működése a korábbi évszázadokban; ezen múlhat, alakul-e ki tényleges községi autonómia az új viszonyok között. A falu ekkor már nem a földesurakkal, nem is a feudális vagy ázsiai típusú bürokráciával kerül szembe, hanem a kapitalista állam mindent átrendező és racionalizáló, új elvek szerint és új fokon adóztató hatalmával, az árutermelést, az átfogó modernizálást sürgető 1
