Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Vasy Géza: Nemzetiség az emberiség szintjén: Görömbei András monográfiája Sütő Andrásról: [könyvismertetés]
ké váltom” hite jellemzi (Margit legendája). Versbeszéde szikrázó, képalkotása metsző. „Margitsága” még álarc talán, de ebben a maszkban meggyőzően alakít. Legszebb felismerései különös tudást, kegyetlen tartalmakat közvetítenek. Döbbenetes érvénnyel eszméltet, hogy az ember olyan védtelen lehet, mint „hasáb fa a fejszeél előtt” (Corpus). Józsa Fábián költeményei mély természetélményről tanúskodnak. Fő erénye az érzékletes- ség: soraiban színek, ízek, illatok vegyülnek. De éppígy rögzíti a sivár táj keserű látványát, tompa tapasztalatát. Kár, hogy elvétve olyan megoldások csábítják, mint a „sínen vagyok / síneken fekszem” zárlat-csattanója (X X X), hiszen nincs híján gazdag nyelvi lehetőségeknek: tizennégy szövege szójátékok, alliterációk, hanghalmozások, szótag-vibrációk dús felvonulása. Szinte mindig új arcot ölt, s a változatosság gyönyörködtet is, ám nagyobb háttér nélkül néha kissé zavarbaejtő. Bölcs iróniával szól az úgynevezett életről, adott és kapott pofonokról, egy útlevélkérő lap okán a megaláztatás miatti szégyenről és haragról. ígéretes munkája, a Csuda dolgok azonban prózát magába olvasztó vers, ami inkább rejtett prózaírót jelez. Talán a későbbi elbeszélő formák előfutamai olvashatók már itt. Tábori Kálmán műveiben dalszerűség és pró- fétikus hevület váltakozik. A népdalok és a szabadversek világa egyaránt közel áll hozzá. Kedveli a rapszódiát, de a klasszicizálás igénye és képessége is kifejeződik, amikor hexametert alkot. Radnótit idéző Hegyi beszédben vall költészet és ártatlanság elemi összetartozásáról. Legjobb darabjai egy-egy élethelyzet kinagyításából születtek. A Feladat töredezett közlésmódja kételyeket tudatosító, problémákra fogékony valóságértelmezésre utal. Hőse, „A rendíthetetlen ólomkatona” vágya igazi költői álom: csupán „a szóban egy betű” szeretett volna lenni, szép jelképéül a szavak vigasztaló és rendtevő hatalmának. Túrái Kamii muzsikáló, kristály-tisztaságú sorainak csiszoltsága nem andalít, nem kápráztat, hanem megvilágít, s eredeti összefüggésekre ébreszt. Szerzőjük teljesség-keresése a lélek útjait fürkészi. Kimondatlan, sejtetni engedett kapcsolatok kutatója, aki szívesen tűz versei élére strófaszerkezet-címeket, a nyolc- és négysorosok, a haiku formáját betöltve. Misztikumra hajló alkata nyilvánul meg a Noctumo-Ъап. Saját mitológiája kiépítéséhez (A Napbaöltözött asz- szony) szorosan illeszkednek ráolvasásszerű, igéző énekei. A dallam, a ritmus, rím varázsa, az ütemek körmönfont ismétlődése egyszerre félelmetes és lenyűgöző.Purgatorium című költeménye az antológia egyik ékessége. A kötetért felelős Buda Ferenc, aki a válogatás és összeállítás munkáját végezte, valóban megszerkesztette az antológiát. Példa ez a könyv, hogy az irodalom nem azonos helyhez kötődő kiváltságokkal, hogy ápolása nem korlátozódhat bennfentesek társaságára. Nem ok nélkül volt Kosztolányi számára „mindennél érdekesebb” a magyar vidék. „Csodák földje”, ahol a lélek élete meghatványozódik, nem tágul, csak mélyül, sűrű, intenzív, különös lesz. A Homokfúvás antológiája igazolja, hogy nemcsak Pesten lehet indulni, hiszen a költészetnek szerte e hazában vannak hívei és művelői, tartalékban lévő értékei. A tehetség teret kér, a vállalkozás folytatást követel. Fráter Zoltán Nemzetiség az emberiség szintjén Görömbei András monográfiája Sütő Andrásról A Kortársaink c. könyvsorozatot az Akadémia Kiadó azzal a céllal indította el 1972-ben, hogy az 1945 utáni magyar irodalom legjelentősebb képviselőit bemutassa kismonográfiákban. Idáig éppen 33 kötet jelent meg, a látszólag bizonytalan lassúsággal sorjázó kötetek tehát mára egész kiskönyvtámyit tesznek ki. A sorozat indításakor jóformán még gondolni se nagyon lehetett arra, hogy helyet kaphassanak benne a határon túli magyar irodalmak képviselői is, mert sem a politikai, sem az irodalmi helyzet nem volt érett ehhez. Akkor még csak legkezdetén tartottunk annak a szívós, és jelentős mértékben éppen íróink, elsősorban Illyés Gyula által szorgalmazott munkának, amely szervesen be kívánta építeni a magyarországi közgondolkodásba a nemzetiségeink létével, kultúrájával való ismerkedést és törődést. A hetvenes évek világszerte a nemzeti érzés, a nemzeti öntudat megerősödését hozták magukkal, még a nagy nemzeteknél is. Még olyan, hozzánk képest összehasonlíthatatlanul nagyobb történelmi szerepű nemzet, mint a francia is védi, óvja értékeit, s harcol legalább azért, hogy a falanszterszerű amerikanizálódás éveiben megőrizhesse kutúrájának francia jellegét, azaz másságát, csak rá jellemző sajátosságát. Ebbe az általános nemzetközi tendenciába illeszkedett be a magyarság fokozódó érdeklődése önmaga iránt. Igazabban szólva: ez az érdeklődés megvolt korábban is, csak a pillanatnyi politikaiideológiai helyzet sokáig nem kedvezett e kérdéskör nyilvános eszmecseréjének. A nemzeti érzés sokak szemében sokáig azonos volt a nacionaliz85
