Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Vasy Géza: Nemzetiség az emberiség szintjén: Görömbei András monográfiája Sütő Andrásról: [könyvismertetés]
mussal. Ez a helyzet azonban fokozatosan megváltozott. A nemzetközi turizmus felélénkülésével párhuzamosan egyre több magyar kereste fel azokat a területeket, ahol a magyarság nemzetiségként létezik. Ez is az ismereteket bővítette. S e felélénküléssel együtt járt az a nagyon lényeges kortendencia is, amelynek során nemzetiségeink szinte mindenhol a kulturális fellendülés szakaszába léptek. Az irodalomnál maradva: a nemzetiségi irodalmak jó részénél korábban gyakran egyáltalán annak lehetett és kellett örülni, hogy vannak írástudók, vannak könyvek. Nem a színvonal, hanem a puszta fennmaradás, a puszta lét is értéket képviselt. Ezek az irodalmak azonban nagykorúak lettek, s olyan teljesítményekkel állt elő mind a jugoszláviai, mind a romániai, mind a szlovákiai magyar irodalom, amelyek már megkövetelték, hogy az egységes magyar irodalom mércéjével mérjünk és ítéljünk. A hetvenes évek során nemzetiségi irodalmaink tehát nagykorúvá váltak, s e tényt a magyarországi irodalmi köztudat szinte azonnal észlelte, s nemcsakhogy örömmel üdvözölte, hanem a műveket szervesen be is épitette a maga irodalomképébe. Ennek a sikersorozatnak a legnépszerűbb, legismertebb alkotója egyértelműen Sütő András. Igaz, hogy pályakezdése után az ötvenes évek első felében bizonyos mértékű ismertségre már egyszer szert tett, de ezt több éves hallgatása, a magyar irodalmi élet szerkezetének és eszményeinek gyökeres átalakulása szinte teljesen elfeledtette. Amikor tehát 1970-ben az Anyám könnyű álmot ígér c. regény megjelent, olyan iró jelentkezett, akiről csak a szűk szakmai réteg tudott. Ez a regény, majd a színdarabok olyan sikert arattak, hogy azóta Sütő Andrást joggal nevezhetjük az egyik legismertebb magyar írónak. Pontosabban szólva: a hetvenes-nyolcvanas éveknek nemcsak az egyik legismertebb, de egyik legnagyobb magyar írójának. Egészen természetes tehát, hogy a Kortársaink sorozat, amikor végre sort tudott keríteni a nemzetiségi irodalmak képviselőire is, elsőként Sütő Andrásról igényelt monográfiát. Sütő Andrásnak „szerencséje” van nemcsak magyarországi fogadtatásával, hanem első mo- nográfusával is. Görömbei András alighanem a legalkalmasabbak egyike e feladatra. Pályáját akkor kezdte — a hatvanas-hetvenes évek fordulóján —, amikor éppen megfogalmazódott a feladat a nemzetiségi irodalmak alaposabb megismerésére. E feladat elvégzésében Görömbei András azóta kiemelkedő szerepet játszott. Kritikák és eszmék sorában követte figyelemmel elsősorban a szlovákiai és a romániai magyar irodalmat. Monográfiát írt A Csehszlovákiai magyar irodalom 1945—1980 közötti történetéről. Bertha Zoltánnal együtt megírta A hetvenes évek romániai magyar irodalma című áttekintést. Ő a szerzője a Napjaink nemzetiségi magyar irodalmai c. tanári kézikönyvnek, s a Kortársaink sorozat Fiatal magyar költők c. kötetében a nemzetiségi költőket bemutató fejezeteknek. Látható tehát, hogy munkája jelentős részben a nemzetiségi irodalomhoz kötődik. Szinte szükségszerűnek kell mondani, hogy pályáján eljutott a Sütő-monográfiához, s szinte szükségszerű az is, hogy írónak és kutatójának ez a találkozása a témakörnek — a nemzetiségi irodalomtörténetírásnak — egyik csúcsteljesítménye. A gyanútlan olvasó azt hinné, hogy mi sem könnyebb, mint egy jó íróról jó monográfiát írni. Ez azonban korántsem ilyen egyszerű dolog. S főleg nem az Sütő András esetében. Először is szembe kellett nézni azzal a ténnyel, hogy Sütő András bármennyire is közismert magyar író, mégiscsak Romániában él, s életműve elszakíthatatlan a romániai valóságtól, mindattól, amit Sütő András is átélt az elmúlt évtizedekben. S bár a román történelem 1945 előtt s főleg 1945 után sok rokonvonást mutat a magyarral, s következésképpen az irodalmi élet alakulásában is vannak rokon elemek, mégis a sajátszerűségekre, az eltérő jegyekre legalább annyira figyelni kell. Jó példa lehet erre az ötvenes évek első felének világa, a személyi kultusz kora. A társadalomépítés neofita túlbuzgósága egyaránt jellemző volt itt is, ott is, és Sütő András rendkívül gyors karrierje, huszonévesen kapott két Állami-díja szinte kínálja a hazai párhuzamokat. Tudjuk azonban, hogy a szélsőséges magyarországi személyi kultusz 1956-hoz vezetett, s utána egy megújult korszak kezdődött. Szükségszerű volt a radikális szembenézés az ideológiai-irodalmi eszményekkel is. Ez a szembenézés nálunk már 1954 táján megkezdődött, s előbb 1954—56 között, majd főleg a hatvanas évek első felében hozott létre kiemelkedő alkotásokat. Romániában nem alakult ki 1956-hoz hasonló helyzet, sokkal szeli- debb formában zajlott a szembenézés a korábbi eszményekkel, következésképpen sokkal lassabban is. Sütő András írói fejlődése a pályakezdés felivelésével, majd 1955 táján a váltás szükség- szerűségének a felismerésével még párhuzamos a magyarországi irodalmi fejlődéssel, de további útja már eltér. Az írói váltás felismerésétől a váltás kidolgozásáig majd másfél évtized telik el. A tanulás és a tájékozódás időszaka ez, s hogy mennyire eredményesen, azt a 1970 után sorjázó művek mutatják. Sütő András váltása is a magyar irodalom váltása, mégis sajátos helyzetben van. A magyar epika és dráma hatvanas évekbeli megújulásáról és összegzéséről lekésett, hiszen amikor újra színre lépett, a hazai irodalom már egy újabb szakaszába ért, ahol már egy másfajta megújulás lett az igazi tét. Ekkor már nem a közéleti, 86
