Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 6. szám - Simó Tibor: Két modell - két társadalmi alternatíva: adalékok Bács-Kiskun megyei vizsgálataimból

Ismeretes, hogy a 80-as évek ifjúságkutatói feltárták, hogy a harminc éven aluli fiatalok, a pályakezdők, az önálló életvitelt kialakító fiatalok helyzete romlott, — különösen az önálló lakáshoz jutás esélyei rosszabbodtak. Többnyire azt javallottak, kapjanak a fiatalok nagyobb kezdőfizetést, több állami támogatást, különösen az önálló lakás megszerzéséhez, s építsenek minél több állami lakást. Vagyis a megoldást az elosztás, az állami redisztribúció megváltoztatásában keresték. Tényleges megoldást azonban az állami redisztrubúció szférájában nehéz elképzelni. Egyrészt: mert nem csak a fiatalokra, hanem a munkaképes generációkra is vonatkozik, hogy alacsony, nyomott a bér. Amíg a lakás ingyenes szolgáltatásból áruvá vált, a munkaerő intézményes piaca nem alakult ki. Munkaerőpiac csak a második gazdaságban működik, az első gazdaságban csak rendkívül kevés, kulcshelyzetben levő munkás képes érdekeinek relativ érvényesítésére. Ily módon alakult ki az a helyzet, hogy egy lakás mintegy 20 évi átlagbérrel azonos. Egy ilyen helyzetben csak a középgeneráció (az apák) rovására lehetne az elosztást megváltoztatni, akkor viszont kevésbé segíthetnének a gyermekeiknek. Másrészt a lakásépítéseket vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy az állami lakásépítés „fénykorában” is a lakások, családi házak abszolút többségét, mintegy háromnegyedét magánerőből, a családok építették, messze jobb minőségben és olcsóbban, mint az állami lakásépítkezés esetében. Teljesen feje tetejére állított elképzelés, hogy a társadalom a drágán előállított, rossz minőségű állami lakások építését preferálja a jövőben is. A megoldás a családilakás-építés preferálása lehet. A preferenciát tehát a családnak célszerű nyújtani, mivel jelenleg így oldódik meg a lakásépítés 80— 90%-a.

Mivel nem lehet tudni, hogy a gazdaság és a társadalom intézményrendszere mikor és milyen irányban korszerűsödik, vizsgálatunk alapján arra felelhetünk, hogy vannak-e a társadalmi struktúrának ilyen alegységei, vannak-e olyan konkrét megjelenési formái — modelljei —, amelyek mechanizmusai a fenti gondok kezelését, megoldását nem az állami redisztribúcióra építik, nem attól várják, s ugyanakkor lényegesen hatékonyabbak az állami gondoskodásnál, patemalizmusnál. Mint utaltam rá, összehasonlítottuk két, az átlagosnál jobb szövetkezet, az izsáki termelőszövetkezet és a keceli szakszövetkezet 50 éven aluli tagjainak és alkalmazottainak helyzetét. A vizsgálat során kiderült, hogy az izsáki szövetkezetben komfortos lakással, tartós fogyasztási javakkal a 41—50 évesek, míg Kecelen a 31—40 évesek rendelkeznek. Gépkocsival Izsákon a 31—40 és 41—50 évesek,- Kecelen a 31—40 és a 21—30 évesek a legjobban ellátottak. Vagyis az önálló életvitelhez szükséges komfortos lakáshoz és civilizációs javakhoz jutásban a keceli szakszövetkezeti tagok legalább egy évtizedet nyertek az izsákiakkal szemben. A vizsgálat az mutatta, hogy nem a keresetek közötti különbségek, hanem a tagi, háztáji gazdaságok, mindenekelőtt a szőlő-gyümölcs ültetvények megoszlása mutat szorosabb kapcsolatot a komfortos lakás és a civilizációs javakkal való ellátottság között. Izsákon a 41—50 éveseknek, Kecelen a 31 —40 éveseknek van legnagyobb arányban szőlő-gyümölcs ültetvénye, s egy kataszteri holdon felüli ültetvénye is. Az izsáki mintában egynegyede, a kecelieknek több mint negyven százaléka tagi gazdaságban dolgozott. Az izsáki 31—40 évesek 22,8%, a kecellek 52,7%-a dolgozik tagi gazdaságban. A teljes tagságot tekintve Izsákon kb. egyharmada, Kecelen kétharmada dolgozik tagi gazdaságban. Vagyis Izsákon az első gazdaságban —

bérmunkás viszonyban — a munkaszervezeti hierarchiához tartozás, a vertikális szerveződés a jellemző. Kisebb részt képvisel az alvállalkozói viszony (családi művelés), a második (háztáji) gazdaság aránya. Kecelen az alvállalkozói viszony a jellemző (családi művelés), vagyis nem a vertikális (munkaszervezeti hierarchia), hanem a horizontális szerveződés. Más kérdés az, hogy a horizontális srtuktúrák, alulról felfelé épülő érdekképviseletek, a társadalom intézményrendszerében miért nem jöttek létre. Mindenesetre a társadalom struktúrájának vannak olyan konkrét megjelenési formái, alegységei, ahol életesélyben egy évtizedet lehet nyerni. Nem a jövedelmek újraelosztása következtében, nem valamely társadalmi csoport rovására, hanem srtukturális okokból, a társadalom reprodukciójának másfajta működése következtében. Tudományos magyarázat sem mondhat mást, mint amit az izsáki „Sárfehér” termelőszövetkezet elnöke, Sz. J. mondott 1982-ben egy interjú során:

71