Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Simó Tibor: Két modell - két társadalmi alternatíva: adalékok Bács-Kiskun megyei vizsgálataimból
Mi a leglényegesebb különbség a társadalomszerveződés két modellje között? Az első modellnek azt a gazdaságszerveződést (vállalatot, szövetkezetét), társadalomszerveződést (települést) tekintem, ahol a munkaképes korú lakosság az első gazdaság munkaszervezeti hierarchiájába szerveződik, a társadalomszerveződés vertikális, a nagy többség bérmunkás viszonyban dolgozik, a második gazdaság aránya kicsi. A másik modell alatt azt értem, hogy a második gazdaság aránya magas, a munkaképes korú lakosság egy része nem tagja a munkaszervezeti hierarchiának, a tagi gazdaságban dolgozik és viszonya a szövetkezet gazdálkodásában nem a bérmunkás, hanem az „alvállalkozó-fővállalkozó” viszonya. Vagyis a szövetkezetek mint fővállalkozók biztosítják a tagi gazdaságok, a családi művelés termelési infrastruktúráját, gépeket, feldolgozókat, palackozókat, értékesítést stb. A tagok anyagiakkal és munkájukkal vállalkoznak, kockáztatnak, jövedelmük a terméstől függ, s a termést a fővállalkozó vásárolja, dolgozza fel, értékesíti stb. Hogy ne szaporítsam a szót, Tiszakécskét az első modellhez soroljuk. Csaknem mindenki az első gazdaság munkaszervezetébe tartozik. A város 13 ezer hektár területéből 16,3% a háztáji, kisegítő gazdaság aránya. Soltvadkert a második modellbe tartozik, mivel ott a háztáji, tagi, kisegítő gazdaság, amiből a túlnyomó többség tagi gazdaság, a település 10 ezer hektárjából 51,8%. Igaz, a szakszövetkezetekben a szövetkezet és a taggazdaság között kezdettől fogva szoros gazdasági kapcsolat, gazdasági integráció van, tehát a viszony, a kapcsolódás цет esetleges. A „második gazdaság” az „elsőben” működik, s mint ilyen, mintául szolgálhat nemcsak a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok, hanem az ipari vállalatok számára is. Valamit a szakszövetkezetekről is kell mondanom. Egykor „alacsonyabb” típusnak, „egyszerűbb” szövetkezetnek nevezték, holott az a hazai érdekviszonyokra és az árutermelésre szervezett modell volt. A fejlettebbnek tartott termelőszövetkezet nem az áru és pénzviszonyoknak, nem a hazai érdekviszonyoknak megfelelő gazdasági szervezet, hanem az elmaradott, naturális termelésre szervezett „artyel” adaptációja volt, reziduális elosztással stb. Erdei Ferenc már 1964-ben felhívta a szakszövetkezetek korszerű vállalati gazdálkodására a figyelmet. „Van azonban olyan jelentősége is a szakszövetkezeti tapasztalatoknak, amelyek a harmadik típusú termelőszövetkezetek további fejlődése számára is nagyon tanulságos, ezért erről külön is kell szólni az előszó keretei között. Annál is inkább szükséges, mert bizonyára többen megütköznek azon, hogy a tanulmány a »szakszövetkezetek vállalati jellegű gazdálkodásáról« beszél. Nos, éppen ez az a figyelmet érdemlő mozzanat, ami a termelőszövetkezetek számára is érdekes.”1 Az 1966—68-as reform a vállalati jellegű gazdálkodást, a modern közgazdasági kategóriák bevezetését intézményesítette a termelőszövetkezetekben is. Ettől kezdve ismerték el az olyan kategóriákat, mint a munkabér, amortizáció, költségráfordítás, nyereség stb., vagyis az elmaradott naturális gazdálkodást felváltotta a korszerű racionális gazdálkodás. Nem lehetetlen, hogy a szakszövetkezetek, a szakszövetkezeti települések — a jelenlegi helyzetben is — mintát szolgáltathatnak mind a gazdaság, mind a társadalom szerveződésében. Természetesen egy modellnek nemcsak előnyei, hanem hátrányai is vannak. A gazdaságokra, az állampolgárokra kellene bízni, hogy melyik modellt, milyen előnyöket és hátrányokat vállalnak fel. Elegendő volna, ha a kormányzat az intézményes feltételeket biztosítaná az állampolgárok számára. A következőkben két olyan felfedezésről írok, amelyek a vizsgálat során számomra is nagy meglepetést jelentettek. Az első ilyen meglepetés akkor ért, amikor vizsgálatot folytattunk arról, hogy milyen szövetkezeti modell felel meg leginkább a nyolcvanas-kilencvenes években a kiskunsági szőlős szövetkezeteknek. Többek között a keceli szakszövetkezetben és az izsáki termelő- szövetkezetben egyharmados, rétegzett, véletlen kiválasztással kérdőíves vizsgálatot folytattunk. A vizsgálat korábban nem ismert jelenségeket tárt fel. 1 Erdei Ferenc: Előszó. In: Simó Tibor: Szőlő-gyümölcstermelő szakszövetkezetek a kiskőrösi járásban. Bp. 1964. Szövetkezeti Kutató Intézet 111. 1. 70
