Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 4. szám - Lengyel András: Erdei Ferenc és a Szegedi Fiatalok

jellemezte: „Ami a minőségét illeti, nem értékét, hanem műfaját írom most körül — tisztára gazdasági fejtegetés, tehát ezért nem vág a szoc. pol. évkönyve, viszont azonban szervesen kiterjesztettem értéktanná és politikává is, ezért úgy gondolom, jól vág a többi közé. Emiatt azonban nagy anyagot is ölel fel. Ez az egyik oka, hogy tulajdonképpen vázlat az egész. Másik az, hogy az idevaló irodalom nagyon szétszórt, egybe olvasásához esztendők kellenek. Tehát nem dolgoztam bele irodalmat, azonban figyelemmel voltam a jelentékenyebb idevágó munkákra. Teljesen kidolgozva 3 külön könyv ez a téma. Remélem megfelel így is. »Bátorságnak és eredetiségnek« nyilván nincs híjával.” Jellemző szempontunkból, hogy jellemzését így folytatta: „Nagyon örülnék ha Te is úgy találnád, hogy gazdaságtani elméletem egészen egybevág settlementes gyakorlatunkkal és általában kollégiumi nézeteinkkel. Legfőképpen jól esne, ha a tanyára vonatkozó részek meggyőzőek lennének Számodra.”

Erdei és Buday (s így a Szegedi Fiatalok) kapcsolatának sajnálatos fintora, hogy ez a dolgozat nem ért célhoz. Ádám László, aki szintén írással szerepelt volna az Évkönyvben, jól emlékszik rá, írásaik nem tetszettek Erődi-Harrachéknak s ezért e, vagy valami másért, de végül az Évkönyv az évi kötete sem jelent meg.

Erdei és a Művészeti Kollégium kapcsolata így személyes szegedi beutazások, hetenkénti alkalmi találkozások formájában maradt fönn. Említett január 16-i levelében is utalt arra, „Szombaton minden bizonnyal bemék Sz-re”, s következő, augusztus 12-i levelezőlapja is ilyen szegedi megbeszélést készített elő (január és augusztus közt nyilván élőszóban tárgyalták meg dolgaikat): „Kedves György, több ügyekben, de kivált a vásárhelyi »kiszállás« ügyében szeretnék Veled beszélni nagyon örülnék, ha szerdán d.e. 10 óra tájon benn találnálak székhelyeden. Ugyanakkor tájékoztatlak néhány »közérdekű« dolgoknak állása felől.” Az emlegetett „vásárhelyi kiszállásról” egyelőre nem tudunk közelebbit, föltételezhetjük viszont, hogy a „közérdekű dolgok”, részben legalább, a Makó társadalomrajzára vonatkoztak.

Lehet persze, hogy Erdei másról, pl. makói hagymaszövetkezeti harcairól ígért „csak” beszámolót. Az a tény, hogy egy más alkalommal, 1935. október 25-én megküldte — saját kezű címzéssel — Budaynak a Hagymás Napok (okt. 25—27.) nyomtatott programját, azaz valóban informálta szövetkezeti tevékenységéről is, ez utóbbi föltevés mellett szól.

Ez a rendszeres személyes találkozásokra s alkalmi levélváltásokra épülő kapcsolat 1935 későőszétől némileg szünetelt. Erdei ugyanis nyugat-európai tanulmányútra utazott — München, Galbe, Pfaltz, Hamburg, Hága voltak útja főbb állomásai. Útjáról öccsének és Bibó Istvánon túl nyilván Reitzer Bélának is küldött beszámolókat. Budaynak Szegedre két lapot küldött (vagy legalábbis ennyi maradt fönn). Az elsőt, még november 21-én, útja első állomásáról, Münchenből küldte (SKM, 1982. 1. 4. 14.), a másodikat már Berlinből, 1936. február 4-én. Ez utóbbiban, az életjeladáson és üdvözleten túl gratulált Buday Szinyei-Merse-díjához — s egyúttal utalt közös munkájukra is: „Igaz örömmel üdvözöllek ez alkalommal s rögtön meg is rontom az ünnepet azzal, hogy szoc.-ám emlékezetbe idézem. Veres Péterét hallottam megjelent címlapoddal.” Az Alföld parasztsága megjelenése tehát, úgy látszik, eszébe juttatta saját munkáját, a Makó társadalomrajzát.

Ettől kezdve mindenesetre a könyv ügye ismét aktuális lett, s kapcsolatuk főként e körül forgott.

1936. március 28-án — már itthon — Erdei Makóra hívta Budayt s láthatóan tárgyalni akart vele. „Kedves Györgyöm — írta —, kinyilatkoztatott szándékom [hogy tudniillik rendszeresen bejár Szegedre — L. A.] nem csappant, ellenben lényegesen csökkent bejárási lehetőségem (havi két szabad jegy). Tehát kérdelek pl. ápr. 5-i vasárnapra ki tudnál[-]e jönni, esetleg [Tömöri] Violával együttf,] nagy beszámolót tartok s sok mindent megtárgyalhatnánk. Ha ez nem lehetséges, úgy én mennék be szombaton (4-én) és vas. délig benn lennék. Arra érkezel-e. Légy szíves tudass e dolgokról Györgyöm.”

Buday hamarost válaszolhatott s bár nem tudott Makóra utazni, maga helyett Tömöri Violát és Gáspár Zoltánt elküldte dolgaik megbeszélésére. Április 2-án Erdei erre újabb levelezőlapot írt s jelezte, várja Tomorit és Gáspárt, de hangsúlyozta, Budayval is föltétle86