Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 4. szám - Lengyel András: Erdei Ferenc és a Szegedi Fiatalok

majd időlegesen, a folyóiratkiadás, s az ezt kísérő — ideológiailag irányzatos — propaganda.

Közben, még 1933 májusában Erdei életében is törés következett be. Katonaideje alatt

— iratainak átkutatása után — letartóztatták, majd „a fennálló társadalmi rend elleni izgatásával vádolva hadbíróság elé állították ”. (Huszár, 328. Vö. Tóth Ferenc: Az ifjú Erdei Ferenc és Erdei Sándor kapcsolata a munkásmozgalommal. In: Haladó ifj. 99— 105., főleg 103—104.) Bár büntetése nem volt igazán súlyos (a fogházban őt meglátogató volt makói iskolatárs, az akkor szintén joghallgató Hencz Aurél viszonylag kedélyes körülmények közt találta), a meghurcoltatás kedvét szegte s egyetemi évét is tönkretette. A katonáskodás és a letartóztatás miatt évet vesztett. Kiszabadulva — Huszár Tibor szerint — folytatta „terepmunkáját” Makón, de az egyetemhez nem volt kedve: ősszel, a szokott időben, nem is iratkozott be. (Huszár, 328.)

Kedvetlenségéből, visszahúzódásából Reitzer Béla rántotta vissza. 1933 őszén (már mint Surányi-Unger Tivadar professzor gyakornoka) „nyugtalan hangú levéllel ostromolta” barátját: „sürgősen iratkozzon be, folytassa doktori értekezését s keresse meg Surányi- Ungert”. (Huszár, 328.) A kapacitálásnak, bár vonakodva, lassan, Erdei végül engedett; egyelőre közelebbről meg nem határozható időben visszatért az egyetemre. 1934 januárjában már arról értesítette Bibó Istvánt, hogy készül ún. vegyes szigorlatára. Ekkori, Bibóhoz írott leveléből tudjuk azt is, hogy beszélt idősebb Bibó Istvánnal is, a Népünk és Nyelvünk szerkesztőjével, aki már korábban is közölte írását: „Tárgyaltam Édesapáddal

— írta Erdei Bibónak — bizonyos szociográfia ügyében, jövő számban hozza különlenyo- mattal egyetemben. Egyébiránt az Alföld-kutatás irányában is szólott és olyasmit, hogyha Te hazajössz [Bécsből — L. A.], tavaszon szűkebb kerettel »újra« munkába állítjuk az ifjú erőket.” (Idézi Huszár, 329.) Szakmai érdeklődése tehát visszatért, dolgozni szándékozott. Április 29-én, ugyancsak Bibó Istvánnak már arról számolt be, hogy befejezte doktori értekezését (mely mellesleg igencsak „muszáj munka” volt számára!) s megírta „faluja társadalmi rajzát” is, amelyet — nyilván közlésre — átadott az idősebb Bibónak. (Huszár, 329.) E dolgozata a Makói parasztság társadalomrajza volt; 1934 végén Makón, a Csanád- vármegyei Könyvtár sorozatban jelent meg.) Ebben a levélben azt is megvallotta — s ez szempontunkból fontos —, hogy munkája ellenére is visszahúzódott. „Szóval nem avatko- zok a dolgokba semmilyen irányba — írta — [... ] hanem inkább magamat szerelgetem fel.” Vagyis: ugyanarra kényszerült ő is, mint a többi Szegedi Fiatal.

Céltudatosságán, azonban ez — akárcsak Budayék esetében is — nem változtatott. Úgy látta, jó úton van: „Nyilván parasztvoltomnak köszönhetem — írta —, hogy némi toporgás után újra tudom nézni úgy a világot, amint van, és tudom megítélni, és tudom, hogy érdekeimhez híven mit lehet csinálni, és hogy valamit nekem is lehet csinálni...” (Idézi Huszár, 341.)

A tanév végén (egy évvel Bibóék, Reitzerék fölavatása után) rendben doktorrá is avatták, majd — valamikor 1934 koranyarán — állást is talált: a makói hagymaszövetkezet gyakornoka lett. Ezzel új tevékenységi terület nyílott meg előtte, s ez föllendítette munkakedvét is. Elkezdődött pályájának az a szakasza, amelyben a közvetlen paraszti élmények rögzítése, szociográfiába emelése után szembenézett — ha csak egyetlen város esetében is — a teljes társadalom tudományos leírásával, értelmezésével, amelynek során tehát eljutott „a szociográfiától a szociológiáig”.

A mű, amelyben e váltás végbement, a Makó társadalomrajza lett. Huszár Tibor azt írja róla, hogy Erdei már 1934 későtavaszán hozzákezdett, majd az év nyarán több változatban megírta a mű lehetséges vázlatát, szerkezetét. (Huszár, 377.) Ez lehetséges, de valószínűbb, hogy a munkához — addigi legnagyobb igényű feladatához — csak ősszel fogott hozzá. 1934 nyarán ugyanis öccsével együtt két hónapot Ausztriában töltött, ahol intenzíven tanulmányozta az osztrák mezőgazdaságot. Tapasztalatairól 1934 szeptemberétől több cikkben be is számolt a Makói Friss Újságban. Ezt követően azonban valóban munkára inspiráló körülmények közé került, s bár a szövetkezeti munkájába való beletanulás nyilván igénybe vette idejét, valószínűleg a könyvön is dolgozott. S ezt a Szegedi Fiatalok84