Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 4. szám - Lengyel András: Erdei Ferenc és a Szegedi Fiatalok
kai aktív eszmecserébe kezdve tette. Mint Huszár Tibor kiderítette, szeptember 12-én Reitzer Béla részletes levelet írt neki, s e levélben a szociográfia számos elvi és módszertani kérdését fölvetette, Erdeit pedig megmozgatta. (Huszár, 392.) Egy másik alkalommal Reitzer arról győzködte, hogy készülő művét (ami csak a Makó társadalomrajza lehetett) — mint az első igazán komoly tudományos szociográfiát — a Művészeti Kollégium kiadványsorozatában tegye közzé. Ugyancsak 1934 őszén Ortutay Gyula is alkotásra serkentette s cikket kért tőle az akkor szerveződő új folyóirat, az Ortutay szerkesztette Magyarságtudomány számára. (Huszár, 367—368.) Novemberben Reitzer küldte meg neki a Fiatal Magyarság számára írott — a szociográfia módszertani kérdéseit taglaló — cikke tervezetét, amely (éppen a fölvetett problémák révén) újabb ösztönzést: módszertani segítséget adhatott munkájához. (Huszár, 387.) Decemberben pedig Tömöri Viola küldte meg parasztságlélektani dolgozata (majdani könyve) kéziratát — együttgondolkodást és véleményt kérve. (Huszár, 410.) S akkoriban, mint Buday egy kiadatlan leveléből kiderül, makói lekötöttségei ellenére rendszeresen átjárt Szegedre is; Buday szerint hetente. (EHB, 1934. dec. 13.) E rendszeres — és mint láttuk, sokszálú — kollégiumi kapcsolódás lehet a magyarázata, hogy 1934. dec. 13-án — lehetőségeket keresve a kollégium számára — Buday őt is figyelmébe ajánlotta Erődi-Harrach Bélának, az Országos Szociálpolitikai Intézet igazgatójának. Ortutay és Tömöri Viola után harmadikként, mint a Szociálpolitikai évkönyv lehetséges szerzőjét, őt így ajánlotta be a pesti professzornak. „Erdei Ferenc dr. — írta Buday —, aki már eddig is jelentős szakirodalmi munkásságot fejtett ki s aki most csinálja Makó kül[-] és belterületének részletes szociográfiáját, mely kiadásunkban jelenik meg, az Évkönyv [ = Szociálpolitikai Évkönyv] részére tanulmányt ír a magyar településformáknak gazdasági okairól. [... ] most itt érdemlegesen kifejtené a »gazdasági üzemszempontok« determináns szerepét, s ezzel egészen új értelmezést adna pl. a tanyai település és gazdálkodás értékelésének. Ezt a szempontot ugyanis eddig csaknem teljesen mellőzték e kérdéssel kapcsolatban, s azt hiszem ezért nem sikerült semmiféle intézményes rendezéssel eredményeket elérni. Személyéről annyit, hogy szülei makói gazdaemberek, maga is állandóan részt vesz a közvetlen gazdasági munkában, egyetemi tanulmányait kitűnően végezte, Surányi professzor intézetében rendszeresen és sokat dolgozott, külföldön is járt tanulmányúton, mozgalmunk régi, kipróbált tagja, a makói hagymaszövetkezetet ténylegesen jórészt ő szervezte meg, s ott most valamelyes jövedelme van. Hetenként jár Szegedre, úgyhogy kapcsolatunk állandó.” (EHB, 1934. dec. 13.) Buday e leveléből kiderül, hogy a Makó szociográfiája (legábbis első változata) ekkor már majdnem kész volt. „Erdei Ferenc Makó szociográfiája című monográfiájára már bizonyos fedezetünk van — írta —: részben konkrét összegek, részben hozzájárulások formájában.” Megjelenését ekkor 1935 „január elejére” ígérte. Másnap, december 14-én, egy kéziratban maradt (?) nyilatkozatában azt írta: „január elejére kiadjuk [... ] Erdei Ferenc tanulmányát, mely módszeresen dolgozta fel Makó bel[-] és külterületének szociográfiáját”. Sajnos, Buday kétszer is írásba adott ígérete nem teljesült, az 1935 eleji megjelenés elmaradt. Okát nem ismerjük, anyagi problémák is lehettek („fedezethiány”) s talán Erdei sem úgy haladt a munkával, ahogy remélték. Erdeinek Budayhoz írott leveleiben mindenesetre ez a téma egy ideig nem merült föl ismét (amit meg kellett beszélniük ez ügyben, nyilván élőszóban tárgyalták meg), bár viszonylag sűrűn váltottak levelet. 1935. január 9-én például — a könyv elkészülte, vagy kiadása körülményei helyett — Erdei csak arról írt Budaynak, hogy korábbi könyvéből, a Makón akkortájt kiadott A makói parasztság társadalomrajza címűből 50 példányt fog küldeni a Művészeti Kollégiumnak, s „ezen felül” küldi „a Müvkoll. tagjainak a megillető dedikált példányokat”. (A szóbanforgó 50 példányt a Művészeti Kollégium küldte szét saját közönségének.) S ugyanekkor ígérte Budaynak a Szociálpolitikai Évkönyvbe szánt dolgozat elkészítését és elküldését is. A könyveket 13-án (esetleg egy-két nappal korábban) postára is adta, az Erődi-Harrach Bélának szánt kéziratot azonban — két napot késve — csak 16-án. Dolgozatát ekkor így 85
