Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 4. szám - Lengyel András: Erdei Ferenc és a Szegedi Fiatalok

— s egyáltalán nem utolsósorban — a tagoknak különböző, egyéni fejlődésükben szerepet kapó motivációkon túl szerepet játszott egy negatív tapasztalat is. Az agrársettlement mozgalom (kivált a karitatív tevékenység) teljes ellehetetlenülése. Megfelelő anyagi háttér, védelmet biztosító „hivatalos” intézményi bázis nélkül egy mégoly jól szervezett és vezetett diákcsoport sem végezhette el az égető szociális gondok enyhítését. S ugyanakkor az agrársettlement munka során szerzett tapasztalatok — szakszerű szociológiai földolgozás nélkül is, egyéni élményként — radikalizáló hatásúak voltak.

A csoport, vagy legalábbis annak zöme 1931 októberétől—novemberétől 1932 tavaszáig járt a Hétvezér utcai Munkásotthonba. Itteni tevékenységük nehezen fogható meg (a féllegalitás sajátos forrásproblémákat eredményez). Annyi biztos, hogy Buday György iratanyagában fönnmaradt több párttagsági könyv. Ezek szerint Buday, Baróti, Tolnai, Reitzer, Balla Sándor, Széli István bizonyosan — s formálisan is — a szociáldemokrata párt tagja lett; Balla, Buday és Reitzer október 1-től, a többiek november 1-től. Fönnmaradt egy 1931. dec. 15-i keltű nyugta is, Hont Ferenc kéz- és aláírásával, amelyben 30 db bélyeg átvételét igazolta. Ez — bizonyos számítások révén — lehetségessé teszi a föltételezést, hogy a Szegedi Fiatalok körében 10 párttagsági könyv, azaz 10 tag lehetett. Az említettek mellett bizonyosan járt a Munkásotthonba Hont Ferenc, Radnóti (ő saját itteni szereplését egykorú versben is megörökítette); s Tolnai Gábor szerint Tömöri Viola, Árvay Erzsébet, Berczeli A. Károly, Kárász Judit ugyancsak részese volt ennek a munkának. Tolnai Erdeire nem emlékszik, Tömöri Viola emlékezete s a Huszár Tibor idézte Erdei-feljegyzések viszont amellett szólnak, hogy alkalmilag Erdei is eljutott a Munkásotthonba. A Szegedi Fiatalok itt — az emlékezők s az eddigi kutatások szerint — főleg két tevékenységi területen mozogtak; az ún. Házi Újság írása és szerkesztése, valamint a Szavalókórus vezetése volt feladatuk. Erdei — Huszár adatai szerint — valamiféle szemináriumon is részt vett. Meggondolkodtató viszont Erdei egy később (Huszár Tibor idézte) önéletrajzi feljegyzése: „Itt [tudniillik Szegeden — L. A.] — írta Erdei — kerültem kapcsolatba a munkásmozgalommal, a szegedi nyomdászszakszervezettel.” (291.) Eszerint elképzelhető, hogy Erdei — a többiektől eltérően — más területen, más feladatokkal kapcsolódott a szociáldemokrata párthoz. Ezt később még tisztázni kell.

Sajnos, e pár hónapos mozgalmi kapcsolat eszmetörténeti „következményeit”, bár fontos volna, sem Erdei, sem a többiek esetében nem lehet szabatosan, pontosan fölmérni. A hatás nem volt, nem lehetett egynemű; a résztvevők — előélettől, fölkészültségtől, speciális attitűdtől stb. függően — mást-mást asszimiláltak belőle. Nyilván mást vitt magával pl. Tömöri Viola, mint Hont Ferenc, vagy akár Radnóti. Bizonyos jelek — a Buday hagyatékban őrzött néhány levél — arra vallanak, egyeseket csalódás is ért. A mozgalom más volt, mint várták. Mégis, nagy valószínűséggel állítható, e pár hónap — az ideiglenes politikai radikalizálódás és aktivizálódás elmúltával is — nyomokat hagyott bennük. Nemcsak bizonyos marxista írások ismeretére kell gondolni. Fontosabb, hogy végképpen a „baloldal” részesei lettek, ami egyféle tudatos oppozícióban, racionális társadalomkritikában s változtatási szándékban is megmutatkozott. S élt bennük ettől fogva

— ha nem is a szociáldemokrata, vagy pláne a kommunista változatban — valamiféle szocialisztikus vágykép is az igazságosabb, szociálisabb társadalom iránt. Am — s ez teszi attitűdjüket sajátossá — a parasztság sorsának kiemelt kezelése, törekvéseik középpontban tartása ( legalábbis egy részüknél) változatlan maradt. Vagyis: a francia forradalommal induló nagy európai szabadságeszméknek, a „baloldaliságnak” egy sajátos változata formálódott ki bennük. Ez, s ennek a kapcsolatnak a tanulságai teremtették meg az elkövetkező fejlődési szakaszra az önállósuló Művészeti Kollégium ideológia-, de méginkább: mentalitástörténeti alapját.

A Munkásotthonba járás 1932 tavaszán, nagyjából a szegedi kommunisták nagy lébukásával egyidőben, attól nem függetlenül szakadt meg.

78