Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 4. szám - Lengyel András: Erdei Ferenc és a Szegedi Fiatalok

A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumában

A munkásmozgalmi kapcsolat utóhatása Erdeinél is sajátos formában jelentkezett. Huszár Tibor jó érzékkel vette észre, hogy 1932-től „Erdei gondolkodásában [... ] újra előtérbe kerül a parasztmetamorfózis tünetegyüttese, újra központi kérdéssé válik az öntevékeny parasztmozgalmak szervezése és a paraszti ideológia kimunkálása”. (302.) S abban is igaza van, e tendencia minőségileg már más volt, mint előzménye, a „Bartha Miklós Társaság korszakban körvonalazott” elvrendszer. (Uo.) Némileg félrevezető azonban (bár bizonyos szempontból valóban nagyon is jellemzi Erdeit), amit idéz tőle: „Ha tehát parasztot akarunk emberi létre emelni, sem settlementet nem csinálhatunk, sem proletárosztályhar- cot. A S. azért nem jó, mert általában nem jó, a szoc. azért nem jó, mert kül.nem alkalmazható.” (301.) Ez a megjegyzés ugyanis azt sugallja, nőtt Erdei ellentéte a Szegedi Fiatalokkal — hisz a Settlementet elutasítja. Ez az ellentétnövekedés azonban — több minden miatt — nem történt meg. Részben, mert maga a settlementes csoport is túljutott „settlementes” korszakán, s akkor már másképpen, más — főleg tudományos s művészi földolgozás, magasrendű propaganda — formájában próbálta céljait megvalósitani. Részben pedig, mert változatlanul csak ez az átalakuló, mindinkább „valódi” Művészeti Kollégiummá váló csoport kínálkozott lehetőségül Erdei formálódásához, „a paraszti ideológia kimunkálásához”.

Helyzetét (s útja lehetséges irányát) jól mutatják 1932 nyári — Kulcsár Kálmán publikálta — följegyzései.

Ezekből kiderül, hogy Erdei ekkor egy mély szerepválságot élt át; úgy érezte, tudatosan választott s vállalt szerepe és „saját közvetlen élete” közt szakadék tátong. „ ... amikor az ember gondolkozik, és az értelem síkján újjáteremti a dolgokat — jegyezte föl júl. 20-án —, ez az embernek saját, egyoldalú világa, olyan, mint a művészet, szép stb. De csinált, és olykor ki szeretne menekülni belőle e tudaton kívül eső ösztönös etc. világba. Itt is használja az ember az értelmét és érzelmét, de már itt csak mint eszközt. Pl. én amikor spekulálok, amikor készülök a hivatásomra, és amikor segítek édesapáméknak, akkor ez a tudaton keresztül való általam csinált élet. A saját közvetlen életem eddig nem állt másból, mint kertészkedés, futball, néhány művészeti perc és néhány agitáció.” (Erdei, 322.) S ez a konfliktusérzés magányérzéssel is párosult: „A környezetemben nincs, akivel emberként és egyenlő emberként összefonódhatnék. Az apám? Már túlnőttem rajta. Az öcsém? Még nem nőtt fel hozzám. Bibó? Erkölcsi értékeiben rettenetesen lemaradt. Reitzer? Kicsit közelebb van, mint Bibó, de ezen az úton ő is elég messzi. És tetejében mind a ketten nem bírnak egészen szabadulni korlátáiktól.” (Erdei, 322.)

Kutatásainak módszertani problémái is izgatták. „Csak túl lennék valahogy a módszeri dolgán az írásnak” — jegyezte föl ugyancsak júl. 20-án. (Erdei, 322.)

Mindez együtt óhatatlanul fogékonnyá tette — minden fönntartása ellenére — a Szegedi Fiatalok iránt. Azok pedig — a Munkásotthon bezáratása, a lebukások okozta trauma után — éppen ekkor, 1932 nyarán készültek újjászerveződésükre, a körtől független vezetésű és életű Művészeti Kollégium megteremtésére. így érthető, hogy ekkor kapcsolódott hozzájuk teljesen Kárász Judit, aki már a Munkásotthonban is hozzájuk tartozott — s ekkor lett formálisan is tag maga Erdei is.

A légkört bekapcsolódására Kárász Judit 15 km c. szociofotó-sorozatának előkészítése teremtette meg. Az ötlet, hogy fényképsorozaton mutassák be a nagytőke és a városi-falusi szegénység életének ellentétét, még a Munkásotthonban születhetett meg. A Házi Újság egyik, Baróti Dezső emlegette fotomontázsa legalábbis már ezt az ötletet előlegezte. 1932 nyarán — az újraeszmélés idején — ez a terv a megvalósítás útjára került. Kárász Judit belekezdett a sorozat fényképeinek elkészítésébe, s amint Ádám László emlékezéséből tudjuk, a „külső” körzetekben kalauza Erdei lett: ő vezetgette a Bauhausból hazajött ifjú szociofotóst a Makó környéki tanyavilágban. E tényt, közvetve, megerősíti Kárász Judit egy akkor készült fényképe is — ez a kép ugyanis Hont Ferencet és Erdeit Makón, egy szénaboglya aljában, egymás mellett ülve ábrázolja. Hogy e szociofotós portyázásokon a

79