Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 4. szám - Lengyel András: Erdei Ferenc és a Szegedi Fiatalok
Lengyel András Erdei Ferenc és a Szegedi Fiatalok* A Bethlen Gábor Kör megújulása A LZ 1902-ben alakult kolozsvári református diákegyesület, a Bethlen Gábor Kör 1921-ben az egyetemmel került át Szegedre. Hogy mindjárt az első időkben újjászervez- ték-e, nem tudjuk, a kör első szegedi éveiről a kutatás szinte semmit sem tárt még föl. Ez azonban, úgy tetszik, nem teljesen a véletlen, vagy a kutatói mulasztások műve. A Szegedre került kör — a kedvezőtlen körülmények összejátszása következtében — kicsi, jelentéktelen, s alighanem formális egyesület lehetett. 1927-ben, hat évvel a Szegedre kerülés után legalábbis mindössze 24 tagja volt, zömmel idősebb erdélyi — székely — fiúk, akik a háborús események s az impériumváltozás miatt csak késve kezdhették meg (vagy folytathatták) egyetemi tanulmányaikat. A körnek nem volt saját helyisége sem, kollégiumi diákszobákban üléseztek, „könyvtáruk” pár kötetből állt — formális szervezeti életet alig-alig éltek. Erejük jórészt, s csaknem kizárólag a diákszociális munkára fordítódott, ami egyébként érthető is volt, hisz a tagság zömének családja az országhatáron túl, Romániában élt, s így az itt tanulókat különösen sújtotta az akkor általános diáknyomor. Egyénileg persze a kör jó erőkből állt; az elnök egy jó képességű jogászhallgató, Suba Károly volt, a kör vezetésében pedig két kiváló orvostanhallgató: Csőgör Lajos és Jancsó Béla segédkezett neki. A kör irányultságát leginkább Jancsó Béla törekvései fejezték ki, akinek már korábban is komoly szerepe volt az erdélyi nemzedéki szerveződés elindításában s aki visszakerülve Kolozsvárra, az Erdélyi Fiatalok vezéregyénisége lett. Ekkor nemcsak irodalmi tanulmányai foglalkoztatták (a Nyugatba is írt), de az értelmiségi fiatalság orientációkeresése is. Ő maga „az Ady—Móricz—Szabó Dezső nevével jelzett ifjúsági mozgolódás lelkes híve volt.” (Buday György Ortutay Gyulának, 1968. ápr. 16.) Jancsóék jó kapcsolatban, sőt meleg barátságban álltak a kör egyik elsőéves, náluk tehát évekkel fiatalabb tagjával, a joghallgató Buday Györggyel, aki szintén Erdélyből került Szegedre. Jancsó maga, tudjuk, gyakorta meg is fordult a Buday-családnál, s Györggyel is nagy beszélgetéseket folytatott — némelyik Tisza-parti eszmecseréjükre Buday még évek múlva is szeretettel emlékezett vissza. Jancsó így, érthetően, barátaival együtt törekvéseik folytatóját látta a fiatal Budayban, s hogy a kör jövőjét biztosítsák, 1927-ben — készülvén már vissza Erdélybe — őt szemelték ki utódukul. „Egy nap — emlékezett erre később Buday — az intemátusi szobájukban négyünk jelenlétében felvetették a Bethlen Gábor Kör jövőjének kérdését. Nyilván előre megbeszélték a dolgot, mert kész javaslattal jöttek elő: szívesen venném-e, ha engem jelölnének a Kör elnökségére? Ha igen, a kör jó instrumentum lehet a számomra. «Rajtad áll, hogy csinálj belőle valami becsületes, értékes dolgot» — mondották. Némi gondolkodás után vállalkoztam a feladatra.” (BGy—Ortutaynak, 1968. ápr. 16.) 1927 őszén azután a kör közgyűlése — az „akkori, egészen nyomorkaszámya szerű Hort- hy-kollégium egyik szobájában” — Budayt elnökké is választotta. Ez a döntés, bár akkor mindjárt nyilván nem látszódhatott, a kör radikális megújulását * Az Erdei Ferenc születésének 75. évfordulójára kiírt pályázat első díjat nyert tanulmánya 68
