Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 4. szám - Lengyel András: Erdei Ferenc és a Szegedi Fiatalok
eredményezte. Jancsóék ugyan csak azt „szerették volna, ha a kolozsvári tradíciónak ápolójává és az erdélyi szellemnek bátor megvalósítójává válik [•..] a Kör” (BGy—Paku- nak, 1936. szept. 27.), Buday azonban nemcsak a régi folytatója lett. Folytatta Jancsóék törekvéseit, de mint jó szervezőképességű, gyakorlatias s ügyes vezető hozzáidomította a kört az új, az erdélyiétől sok ponton radikálisan különböző helyzethez. Szinte a semmiből indult. Nem „adtak át nekem egyebet, nem is volt — írta később — mint egy rozoga pecsétet (melyet hamarosan kicseréltem aztán, a Protestáns Szemle c. folyóirat két évfolyamát, melyet akkor ingyen kaptak és egy darab könyvet, melyet Csőgör Lajos [...] ajándékozott felvágatlanul a Körnek s amelynek címe «Szent Antal csodatétele» volt. Még tisztikart sem adtak mellém, [...] hanem azt mondták, hogy toborozzak tagokat s majd azután ezek közül válogassam ki azokat az új erőket, akikkel dolgozni tudok.” (BGy —Pakunak, 1936. szept. 27.) Első dolga így a tagtoborozás lett. Pár társával együtt — a rektor engedélyével — kiírták „a Questurából az anyakönyvi lapokról a református hallgatók nevét és címét, s ezekhez körlevéllel” fordultak, várva őket a Bethlen Gábor Körbe. Az 1927. okt. 12-én kelt nyomtatott körlevél meg is maradt, ebből tudjuk, hogy Buday okt. 14—22-ig, délutánonként 4-től 6-ig várta a jelentkezőket, a Központi Egyetem egyik II. emeleti helyiségében. Ebben a körlevélben már programot is adott; hetenkénti bibliaórákat, havonkénti egyetemi istentiszteleteket, alkalmi emlékünnepélyeket, „aktuális társadalmi, tudományos, irodalmi és művészeti problémák közvetlen megbeszélésére” vitaestéket, saját kiadású kiadványokat, könyvtárat (folyóiratokkal s újságokkal), vidéki „lerándulásokat”, diákpolitikai aktivitást s a tagok anyagi támogatását Ígérte, illetve szándékozott megvalósítani. S mindjárt konkrét rendezvényeket is kitűzött: okt. 16-ra egyetemi istentiszteletet, okt. 23-ra vitaestét (Varga Sándor: A német diákság munkája), okt. 31-re reformációs emlékünnepélyt. Programja, mely bár alapvetően még tradicionális felekezeties volt, s az új, az aktuális felé mozdulás épp csak fölvillant benne, vonzó lehetett — no meg, a szervezés is jól sikerült. Hamarost hetven új, zömében elsős, másodikos hallgató jelentkezett tagnak. Az első eredmények is szervezésbeliek lettek. Buday nemcsak fölfrissítette s megnövelte a tagságot, de azonnal — november 1-től — hivatali helyiséget is szerzett a Körnek a Kálvin téri református palotában, s beindította s rendszeressé tette a szervezeti életet: „összehozta” a társaságot. Megtalálta a diákközéletinek s az egyéninek az összhangját. Nov. 26-án, egy szombat délután azután könyvismertető estét rendezett Ravasz László Látások Könyve s Szabó Dezső A magyar protestantizmus problémái című könyveiről — azaz immár ideológiai orientálást is adott az új tagoknak. Másnap, nov. 27-én este pedig műsoros ismerkedési teaestet rendezett, amely a személyes összemelegedés lehetőségét biztosította. S a Kálvin téri köri helyiség mindehhez tárgyi föltételeket is nyújtott: rövidesen rendszeres s aktiv köri élet alakult ki. A szervezeti életnek ez a karaktere: felekezeties diákegyesületi élet s aktuális ideológiai tájékozódás együttes jelenléte ettől kezdve végigkísérte a kört Buday elnöksége alatt (1932 őszéig volt elnök). Az arányok, az egyes tevékenységi területek egymáshoz viszonyított aránya azonban folyamatosan módosult, s mindinkább az ideológiai útkeresés, az új orientáció keresése és hirdetése lett a domináns. A felekezeties alapra új meg új színek rakódtak föl. 1927. dec. 2-án pl. már második — egyáltalán nem felekezeties — vitaestjüket is megrendezték. Az előadó ez alkalommal Joó Tibor volt, a téma pedig — útkeresésükre jellemzően — „Ady megértése”. Gyorsan fölröppenő hírüket mutatja, hogy e vitaestjükön a minden újra fölfigyelő, minden érdemessel szolidáris Juhász Gyula is fölszólalt, aki „Ady Endre nemzedéke nevében hálás örömmel üdvözölte az ifjakat, akik Ady Endrét, a magyarság és emberség nagy költőjét íme megértéssel és szeretettel fogadják és az ő kincseivel gazdagodva indulnak a jövő új munkájába és küzdelmeibe.” (Ady a szegedi egyetemen. Dm, 1927. dec. 3.) A kör — Buday jó helyzetfelismerésének köszönhetően — ezeket a mind fontosabbá váló 69
