Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 4. szám - Tóth Béla: Hazagondolások: önéletírás - V. rész
Ésszel élők A falu lakosságának a háromnegyede tíz hold alatti földterületekkel élt. Ideszámítva a félholdasokat is, amit a nagyatádi földosztás juttatott a tönkrement Újhelyi földbirtokaiból. A kicsiknek ebből is a selejtje jutott. A Kupa-nyomjárásba eső kákás-nádas, folyófenekek, amikben nedvesebb évjáratokban pangott a víz. Halásztak benne, meg fürödtek. Arra jó volt, hogy az éheseknek betömjék vele a szájukat, hogy vannak mondhassanak valamennyit azok is, hogy a nagybirtok szabaduljon a legelőnek se használható földjeitől. Ebből a táborból kerültek ki a harmadosok, negyedesek. A tízholdas gazda igát tartott. Lovakat, teheneket. Több volt az ereje, mint amit a saját birtokán fölhasznált. Részes földeket munkált, haszonbérelt. Az is megélési formának mutatkozott. Ahogy a paraszti munkában minden rizikó, az időjárás függvénye, úgy ezek a kötések is csak utólag mutatták meg, mit hoztak a konyhára. A megéléshez kevés földterület a fölös kisgazdái erőt — vagy ahogy magukat nevezték: törpebirtokosi erőt — még így sem kötötte le. Potyára pedig igazi dolgos nem piszkolta a gyöpöt. Belefoglalták magukat olyan munkákba, amelyek jövedelmeztek. Egy csoport vállalkozó kedvű lovas paraszt nyújtott kocsikon bort fuvarozott Pusztamérgesről a Hangyának. Olyan dologtalan időszakokban fuvaroztak, amikor csak evett az ember, a jószág, de nem teremtett semmit. Náluk ez nagy bűnnek számított. A vasúthoz képest félárért elszállították a mérgesi borokat a faluba. Egy hét alatt fordultak meg a kocsik, vagy ha havas volt a tél eleje, a szánkók. A fuvarosok teli bohémiás jókedvvel, szénába dugott édesalmával, kalandok kalandjaival, olcsó pálinkával, konty alá valóval, fejrevaló kendővel, karácsonyfadísszel érkeztek haza. Az ilyen vállalkozás akkora hírlábra kapott, mint Amerika fölfedezése. Mérgesig átutaztak ötven falun. Megannyi látvány, esemény. A vasutat lepipálták a dombiratosi fuvarosok a Pestről való áruszállításban is. A Hangyának elmentek portékáért tíz—húsz lovas kocsival. Két hét alatt fordultak meg. Mindenki jól járt. A bolt: mert kisebb volt a szállítási költség. A lovasok: mert olyan időben kalandoztak, amikor az ember gyereke azt is föléli, amit nyáron beteremtett. így meg fölmarékoltak útjukért egy kis pénzmagot. Nem ettek otthon, nem veszekedtek. A népesebb családú tízholdasok elálltak aratónak, cséplőmunkásnak egy-egy évszakban, ha a magukén nem termett meg az évi betevő. Sok törpebirtokos se a lovait, se magát nem volt hajlandó hosszú, ismeretlen utakon tömi-zúzni. Vállalták a ló nélküli törpék földjének szántását-vetését, terményének behordását. Ezért készpénzt kértek vagy gyalogerőt. Hordáshoz, kapáláshoz, egyeléshez, répaszedéshez, kukoricatöréshez. Ez a munkapiaci lehetőség kisebb volt, mint amennyien ott álltak dologra készen. Összetett kézzel persze nem árulták magukat. A falunak nem volt emberpiaca, mint Kunágotának vagy Kevermesnek. A kocsmákban tudták, kitől milyen műveskedést lehet várni. A házak körül mindig akadtak olyan tennivalók, melyekben gazda nem volt járatos. Teszem azt, a melléképületre tetőt kellett sikeríteni. Élt a faluban tízig menő tetőverő. Szalmából, zsúpból, cirokból tudtak olyan istálló-, óltetőket fabrikálni, hogy a díszire vált a gazdának. A csinálójának is. Az ilyen munkákat „átaljában” vállalták. A törpék soraiból kerültek ki a kútásók csapatai. A nagy fizikai erőt kivánó munkával a megrendelő udvarán óriási kerek gödröt ástak, a vízig. Amikor a két-három talajréteg után a vízadót megtalálták, azt is megásták annyira, hogy egy 120x120-as fakáva beleférjen. Ezt szépen leerősítették. Elkezdték az oldalt mint valami koszorút — körbe-körbe kitéglázni. A földet úgy temették vissza, hogy az a téglagyűrűt összeszorította. Az udvar szintjén újabb fakávát helyeztek a kút szájára, hogy a szemét se szóródjon bele. Az ember, az állat bele ne pottyanjon. Ház nem lehetett meg kút nélkül. A szomszédtól szégyen volt hordani annak, aki ásathatott magának. Rang is, kényelem is a saját kút. A kútmesterek, ha úgy szólt az alku, ágast is állítottak. Gémet illesztettek, vasalt 28
