Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 4. szám - Tóth Béla: Hazagondolások: önéletírás - V. rész

Ésszel élők A falu lakosságának a háromnegyede tíz hold alatti földterületekkel élt. Ideszámítva a félholdasokat is, amit a nagyatádi földosztás juttatott a tönkrement Újhelyi földbirtokai­ból. A kicsiknek ebből is a selejtje jutott. A Kupa-nyomjárásba eső kákás-nádas, folyófene­kek, amikben nedvesebb évjáratokban pangott a víz. Halásztak benne, meg fürödtek. Arra jó volt, hogy az éheseknek betömjék vele a szájukat, hogy vannak mondhassanak valamennyit azok is, hogy a nagybirtok szabaduljon a legelőnek se használható földjeitől. Ebből a táborból kerültek ki a harmadosok, negyedesek. A tízholdas gazda igát tartott. Lovakat, teheneket. Több volt az ereje, mint amit a saját birtokán fölhasznált. Részes földeket munkált, haszonbérelt. Az is megélési formának mutatkozott. Ahogy a paraszti munkában minden rizikó, az időjárás függvénye, úgy ezek a kötések is csak utólag mutatták meg, mit hoztak a konyhára. A megéléshez kevés földterület a fölös kisgazdái erőt — vagy ahogy magukat nevezték: törpebirtokosi erőt — még így sem kötötte le. Potyára pedig igazi dolgos nem piszkolta a gyöpöt. Belefoglalták magukat olyan munkákba, amelyek jövedelmeztek. Egy csoport vállalkozó kedvű lovas paraszt nyújtott kocsikon bort fuvarozott Pusztamérgesről a Hangyának. Olyan dologtalan időszakokban fuvaroztak, amikor csak evett az ember, a jószág, de nem teremtett semmit. Náluk ez nagy bűnnek számított. A vasúthoz képest félárért elszállították a mérgesi borokat a faluba. Egy hét alatt fordultak meg a kocsik, vagy ha havas volt a tél eleje, a szánkók. A fuvarosok teli bohémiás jókedvvel, szénába dugott édesalmával, kalandok kalandjaival, olcsó pálinkával, konty alá valóval, fejrevaló kendővel, karácsonyfadísszel érkeztek haza. Az ilyen vállalko­zás akkora hírlábra kapott, mint Amerika fölfedezése. Mérgesig átutaztak ötven falun. Megannyi látvány, esemény. A vasutat lepipálták a dombiratosi fuvarosok a Pestről való áruszállításban is. A Han­gyának elmentek portékáért tíz—húsz lovas kocsival. Két hét alatt fordultak meg. Min­denki jól járt. A bolt: mert kisebb volt a szállítási költség. A lovasok: mert olyan időben kalandoztak, amikor az ember gyereke azt is föléli, amit nyáron beteremtett. így meg fölmarékoltak útjukért egy kis pénzmagot. Nem ettek otthon, nem veszekedtek. A népesebb családú tízholdasok elálltak aratónak, cséplőmunkásnak egy-egy évszakban, ha a magukén nem termett meg az évi betevő. Sok törpebirtokos se a lovait, se magát nem volt hajlandó hosszú, ismeretlen utakon tömi-zúzni. Vállalták a ló nélküli törpék földjének szántását-vetését, terményének behordását. Ezért készpénzt kértek vagy gyalogerőt. Hor­dáshoz, kapáláshoz, egyeléshez, répaszedéshez, kukoricatöréshez. Ez a munkapiaci lehető­ség kisebb volt, mint amennyien ott álltak dologra készen. Összetett kézzel persze nem árulták magukat. A falunak nem volt emberpiaca, mint Kunágotának vagy Kevermesnek. A kocsmákban tudták, kitől milyen műveskedést lehet várni. A házak körül mindig akadtak olyan tennivalók, melyekben gazda nem volt járatos. Teszem azt, a melléképületre tetőt kellett sikeríteni. Élt a faluban tízig menő tetőverő. Szalmából, zsúpból, cirokból tudtak olyan istálló-, óltetőket fabrikálni, hogy a díszire vált a gazdának. A csinálójának is. Az ilyen munkákat „átaljában” vállalták. A törpék soraiból kerültek ki a kútásók csapatai. A nagy fizikai erőt kivánó munkával a megrendelő udvarán óriási kerek gödröt ástak, a vízig. Amikor a két-három talajréteg után a vízadót megtalálták, azt is megásták annyira, hogy egy 120x120-as fakáva belefér­jen. Ezt szépen leerősítették. Elkezdték az oldalt mint valami koszorút — körbe-körbe kitéglázni. A földet úgy temették vissza, hogy az a téglagyűrűt összeszorította. Az udvar szintjén újabb fakávát helyeztek a kút szájára, hogy a szemét se szóródjon bele. Az ember, az állat bele ne pottyanjon. Ház nem lehetett meg kút nélkül. A szomszédtól szégyen volt hordani annak, aki ásathatott magának. Rang is, kényelem is a saját kút. A kútmesterek, ha úgy szólt az alku, ágast is állítottak. Gémet illesztettek, vasalt 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom