Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 3. szám - Bodrogi Tibor: A tetoválás etnológiája: a személyi művészet és műfajai

szín fekete, amely a japán bőr alatt kékké változik, továbbá zöld, világoskék, vörös, lila és árnyalataik. A művész rendkívül gyorsan dolgozik. Joest, a német tudós, aki 1881-ben egy-egy figurával mindkét felső karját tetováltatta, megjegyzi, hogy egy-egy alak elkészítése, 6—6 órát vett igénybe.

A minták között sárkánnyal, az erő és a bölcsesség jelképével, ponttyal, népi hősökkel, istenségekkel, tájképekkel, virágmintákkal, legendás szerelmesekkel, férfiakkal és nőkkel, kígyókkal stb. találkozunk. A stílus olyan híres XVIII—XIX. századi művészek munkáin alapszik, mint Hokusai és Kuniyoshi.

A tetováló művész képessége nem az egyes minták felvitelében mutatkozik meg igazán, hanem az egész test összefüggő díszítésében. A nyaktól a bokáig terjedő díszítéseket előre gondosan meg kell tervezni, mivel a munka éveket is igénybe vehet. A művésznek nagy figyelmet kell fordítania arra, hogy megteremtse a tetovált és az üresen hagyott részek összhangját, az egész díszítmény szimmetriáját. Nem kis feladat annak megoldása sem, hogy a mintát a test mozgásával egyeztesse, pl. a fát a szél fújja, a hal úszik, a madár a szárnyát mozgatja stb.

Tokióban van egyébként a világ egyik legkülönösebb múzeuma, amely tetovált bőröket őriz. A gyűjtemény a tokiói anatómiai múzeumban található; Fukushi professzor alapította, aki maga is szenvedélyes tetováló volt. A professzor, később fia, valamint a múzeum több mint húsz év alatt mintegy száz tetovált bőrt gyűjtött, oly módon, hogy vállalta a munka költségeit, azzal a feltétellel, hogy a halál után a bőrt a múzeum kapja meg.

Ázsia

Ázsiában a tetoválási szokás területi megoszlása érdekesen alakul. Van egy északi és van egy déli sáv, amelynek északi határát a nagy, kelet—nyugat irányú hegyláncok képezik. A közbeeső sávon, sem a kínaiaknál, sem a pusztai nomádoknál nem ismerünk tetoválást.

Észak-Ázsiában főleg a varrásos tetoválás terjedt el, de megtaláljuk a ponttetoválást is. A varrásos technikát alkalmazzák pl. a csukcsok, akiknél a férfiak és a nők karjukat és az arcukat egyaránt díszítik. Ugyancsak gyakori a tetoválás a különféle tunguz csoportoknál, ők főleg az arcot ékesítik párhuzamos vonalakkal. Az Amur mentén élő nanajoknál az ormyereg kezdeténél, néha a homlokon, öt pont helyezkedik el kereszt alakban, de előfordul a kéz tetoválása is. A szamojédeknél meglehetősen ritka a szokás gyakorlása, legfeljebb a lányok díszítik jobb karjukat, részben hosszában, részben a könyöknél körben húzódó párhuzamos vonalakkal.

A térség legnyugatibb részén élő voguloknál és osztjákoknál a felhevített tűvel végzett ponttetoválás ismeretes, de van adatunk arra is, hogy a tűn kívül valamilyen éles vágóeszközzel metszik be a bőrt. A szúrásokat ill. a bevágásokat vagy az operáció előtt kenik be korommal, esetleg puskaporral, vagy a festőanyagot utólag dörzsölik a sebekbe.

A vogul szokást Munkácsi Bernát nyelvmestere a következőképpen mondta el: „A vogul nők és olyik ember kezüket rajzzal tűzdelik. Ezt a rajzot a kéztetőre, a kézszárra (alkarra), a lábtetőre, vagy térdfőre tűzdelik. Nagyobbrészt ékesség céljából tűzdelik az ily rajzot, de néha akkor is tűzdelnek, midőn a kéz ere rendes helyéről »fölválik«, hogy a rossz vért kieresszék. Ha ékesség céljából rajzolnak: szárnyas állat alakját, vagy lábas állat alakját rajzolják, vagy pedig közönséges vonalmintákat mintáznak. Kezdetben ahova rajzot tűzdelni kedve tartja, oda mintázza a rajzát zsíros korommal, azután tűvel vért ereszt. Az a hely, hol vér jelentkezett, később megszárad, rajzzá válik.” (Munkácsi 1896:117—118.)

Á tetoválás célja kettős, egyrészt gyógyító funkciója van, másrészt (a nők esetében) díszítésül szolgál. A gyógyító célzatú tetoválás így a test különféle részem jelenhet meg, míg a díszítő jellegűek az említett testrészeken fordulnak elő. Az arcot nem tetoválják. A minták geometrikusak és figurálisak. A geometrikusak között egyszerű vonalak mellett a prémruha és a kéregedény díszítményeiből levezethető díszítmények vannak. A figurálisak stilizált madarakat ábrázolnak és általában megegyeznek a tetovált személy tulajdonjegyével.

130