Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Bodrogi Tibor: A tetoválás etnológiája: a személyi művészet és műfajai
A déli sávban, amely Vietnamtól Indián át egészen a Földközi-tengerig nyúlik, főleg a hátsó-indiai részeken fejlődött ki a tetoválás. Megtalálható a hegyi törzseknél, bár az etnográfiai kutatások szükségessége miatt nehéz lenne róluk pontos számadást adni. Hainan szigetén pl. a hegyi li törzseknél a nőket tetoválják kékes színű vonalkázással, ezenkívül alkalmaznak hal-, virág- és rovarmintákat is. Rokonaik, a Dél-Kínában élő lik, ugyancsak tetoválják magukat. A vietnami hegyi törzseknél szintén ismeretes a tetoválás, elsősorban a törzsi hovatartozást vagy a társadalmi státust mutató jelként. így pl. a közép-vietnami katu férfiak korábban a homlokukat tetoválták táncoló nőalakkal. Nyugatabbra, jóllehet Laoszból és Thaiföldről is tudunk tetoválásról, az assami nagák és a burmai shan törzsek tetoválása ismert közelebbről. A fejvadász nagáknál törzsenként alakul a tetoválás. Egyes csoportoknál csak a testet tetoválják, az arcot azonban nem, míg másutt az arcot is komplikált mintákkal fedik. A tetoválás mindkét nemnél szokásos. A festék fekete vagy kékes színű. A shanok tetoválásai ugyancsak kiterjednek az egész testre. A térségben a burmánoknál, Burma államalkotó népénél fejlődött a legmagasabb szintre a tetoválás. Itt a férfiak tetováltatják magukat a csípőtől az alsó lábszárig, olyan benyomást keltve, mintha hímzett térdnadrágot viselnének. E gyakori tetoválási mintázat mellett a kar, a mell, és a hát tetoválásáról is vannak adataink. A tetoválást a múlt században — amint azt Joest leírásából tudjuk — sárgarézből készült nehéz, ormótlan szerszámmal végezték, amelynek végére két-három a mi redisztollunkhoz hasonló kiképzésű hegyet erősítettek. Újabban egy kivájt csövet használnak, amelynek végére két-nyolc tűt illesztenek, míg a festékanyagot a csőbe öntik. A festéket vizzel felengedett szezámolaj- vagy petróleumkoromból készítik. Bizonyos motívumokhoz vörös okkert használnak. A tetoválást a fiúkon kb. hatéves korukban, két szakaszban végzik és a fájdalom miatt a pácienst ópiummal kábítják el. A minták, amelyek hosszanti sorokban elhelyezett körökön belül mintázódnak, túlnyomóan figurálisak, és démonokat, állatokat ábrázolnak. Nem hiányozhat közülük a jobb combon vörös színnel ábrázolt démon, amely a dzsungel veszélyeitől oltalmaz és egy macskadémon, amely a macska fürgeségével ruházza fel az embert. Gyakori alak még a sárkánydémon. A mintakönyvből kiválasztott motivumokat finom ecsettel festik fel először a bőrre, de használnak fadúcot is. A nők tetoválása a nyakon lévő néhány vörös pontra korlátozódik, kifejezetten esztétikai célzattal. (Joest 1887:51—52, 71., Clark 1932.) Előfordul a tetoválás Indiában is, ahol — nem általánosan — a hindu nők homlokukat, arcukat, kezüket, karjukat és lábukat tetováltatják. Ugyancsak tudunk tetoválásról a félreeső vidékek kezdetlegesebb, törzsi kultúrájú csoportjainál is. (Rao 1942—45.) A nyugatabbra fekvő vidékek mohamedán vallású lakosságától (Irán, Irak, Szíria, Kis-Azsia, Arab-félsziget.) elszórt adatok állnak csak rendelkezésünkre. Ezek szerint a tetoválás mindkét nemnél előfordul, azonban kevés jelre korlátozódik, s ha ezeknek esztétikai értékük is van, fő jelentésük inkább mágikus vagy ezen belül gyógyászati. Egy, az iraki tetoválásról szóló, 1933—35 közötti adatfelvétel szerint az országban elsősorban a beduinoknál és a déli mocsárvidék törzseinél fordult elő tetoválás, kismértékben a városlakó araboknál, akiknél az alsóbb néposztályokra korlátozódik. A leggyakoribb a gyógyítási tetoválás: ezt a fájdalom helyén alkalmazzák rándulás, fejfájás, szembetegség stb. esetében. A fejfájást például a homlokon, halántékon vagy a szemek közelében alkalmazott jelekkel gyógyítják. A mágikus célzatú tetoválással terhességet kívánnak előidézni, megvédeni a gyermeket a haláltól, a férfi szerelmét biztosítani, vagy általában bármely ártó mágiával szemben védekezni. A terhesség elérésére pl. a köldök köré helyeznek el pontokat, a gyermeket az alsó testen, vagy az orr végén lévő pontokkal védik, míg a szerelmet a jobb tenyérben háromszögként elhelyezett három ponttal. Testdíszítésül tetoválást csak a vidéki, elsősorban törzsi nők alkalmaznak. Ez megjelenhet a test több részén, az arcon, kezeken, a lábon, lábfejen, a háton, mellen, hason és a combon, de rendkívül szerény mennyiségben alkalmazva. A geometrikus motívumok dominánsak, megfelelően elrendezett pont- és vonalsorok, csillagos, körös alakzatok, 131
