Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Bodrogi Tibor: A tetoválás etnológiája: a személyi művészet és műfajai
válást. Az említett csoportok többségénél a tetoválás sokszor egyetlen, az etnikai hovatartozást mutató jelre korlátozódik, így a Mentawai-szigeteken a homlok közepén elhelyezkedő egyetlen emberalakra. Az igen régies kultúrájú, létfenntartásukat elsősorban gumós növényekre alapozó Men- tawai-szigeteken a férfiak tetováltatják magukat pontozó eljárással. A díszítések az arcon és a nyakon, a mellen és a hason, a háton, faron, combon, a láb hátsó részén és a kézfejen jelennek meg. A motívunok függőleges, vízszintes, ívelt, görbe vonalakból, napkerékszerű alakzatokból és stilizált madáralakokból állnak, külön elnevezésekkel és szimbolikával. így pl. az összefüggő mell- és nyak—arc minta egyfajta mellpajzsot jelképez, amelynek akasztózsinórjai az arcon lévő vonalak. A jelzésfunkció szempontjából különösen fontos a cermaiak tetoválása. A szigetlakok életében egészen az 1920-as évekig, amíg a holland gyarmati hatóságok be nem tiltották, központi szerepet játszott az ún. Kakihan-társaság. Ennek első és alapvető feladata az volt, hogy a pubertáskorú fiúkat férfivá, egyúttal pedig a társaság tagjává avassa. A fiúkat a tetoválás előtt — mely a társasági ház felső emeletén ment végbe, — habita-nak nevezik, utána a tipane elnevezést kapják. Ez a jel, amelyet a ponttetoválás ismert eljárásával készítenek, a homlokon helyezkedik el. Egy madár kiterjesztett szárnyaira emlékeztet, szimmetrikus beosztású és az orrtőre támaszkodik. Akik azután az évente megrendezett további Kihan-ünnepségeken részt vesznek, újabb jeleket tetováltatnak magukra, minden testrészre kiterjedően, de nem összefüggően, megkomponáltam A tetoválást tüskével, a mítosz szerint korábban a legendás Nitu-kígyó fogával végezték, festőanyagként egy elégetett faféleség forró hamuját használták. A Kakihan-ünnep keretében megy végbe a nők tetoválása is. Azok a lányok kapnak először tetoválási jelet, akik valamelyik, ugyancsak először tetovált fiúval speciális kapcsolatban állnak. Az első jelet, mint a fiúknál, szintén a homlokra tetoválják. A további Kakihan-ünnepeken részt vevő nők, a férfiakhoz hasonlóan újabb és újabb, az egész testen szétszórt tetoválási jeleket kapnak. Mind a nőknél, mind a férfiaknál a jelek különféleképpen megkomponált pontokból, vékonyabb-vastagabb vonalakból állnak. Esztétikai hatása mindegyiknek önmagában van, a testen való szétszórtságuk miatt összhatásról nem szólhatunk. Az egyes jelek jelentését közelebbről ismerjük, az adatközlők arra hivatkoztak, hogyha ezt megmondanák, azonnal meghalnának. A férfiak számára a Kakihan-ünnepen való részvételen kívül további tetoválási lehetőséget jelent a fejvadászat. Sajnos, csak a tetoválás tényét, színhelyét és alkalmát (Matunu manna = ünnep a sikeres fejvadászat után) ismerjük, az ezzel kapcsolatos titoktartás miatt a jel formájáról nincs adatunk. Míg a társaság és a fejvadászat betiltásával a férfitetoválás teljesen megszűnt Ceramban, a nők továbbra is — bár ma valószínűleg ezt is tiltják — tetoválják a homlokukat, lévén ez alkalmazott jel, a házasságkötés előfeltétele is. (Jensen 1948.) Az indonéziai térség esztétikailag legkiemelkedőbb tetoválásaival Borneóban, a számos csoportra oszló dajakoknál találkozunk. Mint a ceramiak, ők is a középső kultúrák rétegéhez tartoznak, (hegyi rizstermelők, hosszú házakban élnek,) kb. századunk harmincas éveiig fejvadászok voltak. A tetoválás rang- és állapotjelző, a férfiaknál pedig nagymértékben a fejvadászathoz kapcsolódik. A legszebb tetoválási motívumokkal Sarawakban és a tartomány kalimantani határvidékén találkozunk: az iban (vagy tengeri) dajak, valamint a hegyvidéki kajan és kenyah törzseknél. A tetoválás társadalmi fontosságát mutatják azok a kiterjedt tabuk, amelyeket a munka során be kell tartani. A kajánoknál pl. tiltott időszak a vetés periódusa, bizonyos gyíknak a húsából nem ehettek, és a munkát nem volt szabad az újhold kilencedik napján megkezdeni. Lényeges volt az is, hogy a tétováiénak ne legyenek bizonyos koron aluli gyerekei. Az ibanoknál csak az mehetett fejvadász-expedícióra, aki a nyakon és a vállon már tetoválva volt. Ha az expedíció során fejre tett szert, akkor kapta meg az ezt jelző mintát a kézfejen és a csuklón, amely horizontális, egymástól üresen hagyott, vékony sávokkal 128
