Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 3. szám - Bodrogi Tibor: A tetoválás etnológiája: a személyi művészet és műfajai

öt napig a verandán ül, szemlére téve önmagát és ékszereit. Közben tabu előírásokat kell betartania: nem főzhet, nem dolgozhat az ültetvényen, nem hordhat vizet. A tetoválás, amelyet női specialista végez, az apa házának nyílt teraszán megy végbe.

Általában a nők tetováltatják magukat, elsősorban esztétikai indíték miatt, amint ez Mikluho-Maklaj leirásából is kitűnik. Ott, ahol férfiak is tetováltatják magukat, mint a waimáknál, ott a mintázat a mellen és a vállon, ritkán az arcon jelenik meg. Náluk a tetoválás legfontosabb indítéka a társadalmi rangot jelentő ellenségölési szimbólum feltüntetése volt. (Barton 1918.) A mintázat pontos leírását a koitáktól ismerjük. Itt ez a két felső karon elhelyezkedő hosszanti vonal a gyakorlati, ezenkívül további mintákat találunk a mellen és a vállon. (Seligmann 1910:130.)

A ponttetoválás másik jelentős területe a ma Indonéziához tartozó Északnyugat-Új- Guinea, a Geelvink-öböl és vidéke. Mind a férfiak, mind a nők tetováltatják magukat, az előbbiek a kőbőr, az utóbbiak az wsomak nevezett ünnepség alkalmával. A minták az arcon, mellen, háton és a karon helyezkednek el, az utóbbinál az ujjaktól egészen a vállig. Jellegükben megegyeznek az északnyugat-új-guineai stílusterület jellemző motívumaival, amelyek Északkelet-Indonézia hatását mutatják: komplikált geometrikus, ívelt vonalakkal kiképzett díszítőelemek stilizált állatalakokkal együttesen. Mint a plasztikus- és a díszítőígy néz ki a fíatal felavatott leány felduzzadt arca néhány nappal azután, hogy alávetették az arcbőr bemetszése megpróbáltatásának. Új-guineai pápuáknál készítette Marcel Haubensak Journal des Voyages (Utazások Újsága) No. 254. 1965. február 15.