Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Bodrogi Tibor: A tetoválás etnológiája: a személyi művészet és műfajai
szexuális kötődése miatt egyedülállóan érdekes. A férfiak tetoválása néhány egyszerű vonal a mellen és a vállon, a nőknél pedig a szeméremdombon. Ennek alakja egyszerű, kitöltetlen háromszög. A díszítés felvitele a nemi érettség bekövetkeztét jelzi és a takotona ünnepségek alkalmával végzik. A lányokat 5—10-es csoportokban a szentélyekben helyezik el. A kijelölt napon a kurkumával sárgára festett, meztelen lányokat a tengerhez viszik fürödni, majd a templomba visszatérve mindegyiken egy-egy férfi megkezdi a tetoválást, miközben a lányok a földön fekszenek széttárt lábbal. A munkára felügyelő pap a szeméremtestre három kövecskét, a mellre pedig háromszög alakú teknősbékahéj lapot helyez. A mintegy három napig tartó gyógyulás után a lányok elhagyják a templomot, a tabu azonban csak később, újabb szertartás után szűnik meg. (Kubary 1887.) Mindkét nemnél gazdag tetoválást találunk a Karolinák középső részén fekvő Ponape szigetén. A férfiak főleg karjukon és lábukon tetováltatják magukat, a nők még egész alsó testüket is díszítik. Mindkét nemnél kb. 7—8 éves korban kezdődik meg a tetoválás, először csak a kontúrok felvázolásával, amit később ezek kitöltése követ. Kb. 14 éves korra fejezik be a munkát. A lábak elülső részét nem tetoválják. A díszítésmód lényege: vertikális sávok, egymástól üresen hagyott mezőkkel elválasztva. A felső végtagok tetoválása a férfiaknál és a nőknél azonos, a könyöknél kezdődik és a kézhát közepén ér véget. A lányoknál először a csípőt tetoválják körbe, majd mezőkre osztva töltik ki a felületet. A munkát női specialisták végzik egy citrusféle tüskéiből készített, fésűszerűen kiképzett eszközzel. Először gondosan megtisztítják a bőrt, hogy a festék akadálytalanul ivódjék be a vérző sebbe. A fekete színű festőanyagot az Aleurites tribola elégetett termésének a kormából készítik. A gyógyulás meggyorsítása végett a szúrásnyomokat egy faféleség levelével dörzsölik be, majd a var leesése után a mintát zsiros kókuszdiótejjel újból bekenik. (Kubary 1887.) Melanézia A melanéziai szigetvilágban, ideértve Új-Guineát is, a ponttetoválás ritka és meghatározott kulturális területekre korlátozódik. Az ok nyilvánvaló: az általános sötét bőrszínen a ponttetoválás finom mintái alig lennének láthatóak. Ezért a hegtetoválás terjedt el, de ez sem mindenütt. Melanéziában, a Salamon-szigetekhez tartozó Guadalcanalon és San Cristobalon az új-zélandi negatív vésés technikájával egyező eljárással, de festőanyag alkalmazása nélkül, tetoválták magukat a fiúk és a lányok. A szokás megtartása századunk 20—30-as éveiben a lányoknál még kötelező volt, a fiúknak azonban már nem. A diszítés az egész arcot fedi. Fő jellemzői: koncentrikus körök, amelyeket különféle méretű bambuszcsövek segítségével rajzolnak ki, hullámvonalak, fűrészfogsorok, V és W minták, párhuzamos vonalak stb. A tetoválás elvégzésére a lányok pubertás-szertartása során kerül sor, kb. a 15. életévben. A munkát specialista végzi, akinek a lány apja vagy apai nagybácsija adja a megbízást. Fizetése kagyló- és kutyafog nyakláncból áll, a munka előtt, alatt és végén áldozatot mutat be. A tetoválást egy alkalommal végzik el. A vonalak véséséhez kiélezett végű madárcsontot használnak, a mintát pedig előzőleg faszénnel rajzolják ki. Mindegyik díszítő motívumnak külön elnevezése van. (Waite 1980.) Hegtetoválásról tudunk Új-írországból, de itt festőanyagot is használnak. A technika igen egyszerű. Előbb a festőanyagból vízzel pépet készítenek és ezt fadarabkával viszik fel az arcbőrre. Ezután kagylóval vagy hegyes kőszilánkkal kb. fél centiméter hosszú vágásokat tesznek a bőrön, majd a vérző sebekbe kormot dörzsölnek, ujjal vagy fadarabkával. Ugyancsak rövid vágásos hegtetoválás volt szokásos az Admiralitás-szigeteken. Eszköz- lént obszidiánszilánkot használtak, a vágásokat pedig kékes szint adó festékanyaggal dörzsölték be. A férfiak mellüket, vállukat és hátukat tető váltatták. A díszítés két vonalban elrendezett körökből tevődött össze. Hasonló motívumokat alkalmaztak a női tetoválásnál a felsőtesten, de az arcon is. (Buckland 1888:321.) Új-Guineában a ponttetoválás jóformán erre a többé-kevésbé összefüggő parti sávra korlátozódik, amely a délen fekvő Pápua-öböltől, a hatalmas sziget legszélső keleti nyúlvá123
