Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Bodrogi Tibor: A tetoválás etnológiája: a személyi művészet és műfajai
A tetoválás isteni eredetű, az említett istenek hozták magukkal az égből, így szólva az emberekhez: „Tetoválnotok kell magatokat, hogy szépek legyetek és bőrötök az öregkorban ne váljon ráncossá. A vízben a halaknak sávjaik vannak, kell, hogy ilyeneik legyenek az embereknek is. Minden elmúlik a halál után, csak a tetoválás marad meg, túlél bennünket. Mindent visszahagy az ember a földön, minden tulajdonát, csak a tetoválását viszi magával.” Ugyancsak egy istennek, Neikalikibainak tulajdonították a tetoválás eredetét a Gilbert- szigetiek is. Itt a ponttetoválást vezette be az isten, korábban ugyanis hosszú, éles körmökkel karcolták a bőrbe a festőanyagot. (Krämer 1906:404—409.) Mikronézia nyugati része felé fordulva azt látjuk, hogy elsősorban a Palau-szegeteken emelkedett magas művészi szintre a tetoválás. Szociológiai, szertartási és mitologikus háttere alapjaiban megegyezik a Ralik-Ratak és a Marshall-szigetekével, de az adataink a technológiára vonatkozóan részletezőbbek. Mint J. S. Kubary — a mikronéziai tetoválással behatóan foglalkozó — közléseiből tudjuk, a Palau-szigeteken külön-külön névvel megnevezett, szigorúan kötött mintákat tetováltak. Mindkét nemnél kb. 10 éves korban kezdődik meg a tetoválási jelek felvitele, éspedig először a kezekre. A lányoknál mindenekelőtt a telengekel mintázat a lényeges, amelyet a szeméremtestre applikálnak. E tetoválás nélkül nem veszik őket nőszámba, férfi nem érintkezik velük, ezért az ezen a helyen végzett tetoválás a szexuális érettség bekövetkeztének a jele is. A további tetoválásra férjezett állapotban kerül sor, ennek költségeit az apa vagy a férj fedezi. Az újabb tetoválást az alsó karon és a felső kar alsó részén végzik. Ez pontsorokból és különféleképpen megnevezett mezőkből áll. Általános elrendezésük egyforma, a részletekről azonban a páciens dönt. A tetoválás vertikális kompozíciójú, a felső karon horizontális szalagokkal. A díszítések az említett felületeket teljes egészükben kitöltik. A lábakon a tetoválás a két oldalra és a hátoldalra terjed ki a lábfejektől kezdődően, míg az elülső rész fedetlen marad. A díszítő sorok elrendezése vertikális. A férfiakon a kart nem tetoválják, és a lábak közül is csupán a balt. A nőknél a tetoválás az említett helyekkel általában befejeződik, a gazdagok feleségei azonban továbbmenően is tetováltatják magukat. Ez attól függ, mennyi ünnepet, lakomát tudnak adni, ezekhez ugyanis újabb és újabb tetoválás kapcsolódik, amely végül is az egész alsótestüket beborítja. Ilyen teljes díszítéssel elsősorban a nagyfőnökök feleségein találkozhatunk. A tetoválást a Palau-szigeteken mindkét nembeli pácienseken női mesterek végzik. A specialistáknak külön isteneik vannak, akik a tetoválás során ügyelnek arra, hogy a munka jól sikerüljön. Eszközként egy madár, a Dysporeus sula csontjából fésűszerűen kiképzett lapos darabja szolgál. Két ilyen eszközük van, az egyiknek két vagy három hegye van, ezt a kis szegélyminták készítésére használják. A szélesebb, ennél több hegyű eszközzel a hosszú, vonalas mintákat készítik. Az eszközöket férfiak állítják elő, akik ezeket eladják a nőknek. A csontot kövön csiszolják, és egy bambuszféle kovás bőrével dörzsölve teszik a szúrórészt még finomabbá. Ütőként egy növény szára szolgál. A csontokat nyélre kötözik. Festőanyagként egy bror-nak nevezett fa elégetett gyantájának kormát használják, amelyet vízzel vegyítenek. Az operáció előtt a kezelendő testrészt a kilkul nevű növény levével bedörzsölik, ez a bőrt puhává és rugalmassá teszi. A mestemő ezután a kókuszlevél vékony és hajlékony erét bemártja a fekete festőanyagba és kirajzolja a mintát. Közben a tetoválás két istenéhez fohászkodik, hogy tőle és a tetoválandótói minden rossz hatást eltávolítson. A telengekel minta tetoválásakor a nő szeméremdombjára kőpénzt helyeznek, hogy a nő a másik nemmel való szexuális viszonya révén a családi vagyont gyarapítsa. A munka befejezésekor a mesternőt fizetségben részesítik. További társadalmi kapcsolódásra mutat, hogy fejvadászatra indulás előtt a még nem tetovált résztvevőket tetoválják. Bár az alkalmazott minták egyszerűek a Közép-Karolinákon fekvő Nukouron, a szokás 122
