Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Bodrogi Tibor: A tetoválás etnológiája: a személyi művészet és műfajai
mindenki előtt, leginkább családokon belül öröklődik. Az eszközök megegyeznek a Poliné- zia-szerte általában használtakkal, amint a tetoválás technikája is. A tetováló fizetségét, amely fonott gyékényekből, faháncsanyagból, élelemből, sőt a munkavégzésből áll, szertartásos körülmények között veszi át. A fizetség előteremtésében a páciens családja és rokonsága is segít. Bár a tetoválás nem rituális jellegű, nem nélkülöz bizonyos vallási elemet: a mester szerszámkészlete, a matau ugyanis egy-egy választott ősnek van szentelve. A munka megkezdése előtt hozzá foházkodik a tetováló ezzel a formulával: „Jöjj, férfi ős, és ügyelj, hogy a matau könnyű legyen (ne idézzen elő sebeket) hadd fejezzük be a tetoválás még ma.” Az alkalmazott motívumok csaknem mind természeti előképek tipizált ábrázolásai. Kisebb mértékben növényeket adnak vissza csak a név alapján azonosíthatóan, gyakrabban különböző hal- és madárfajtákat. A halak között különösen kedvelt a cápa, amellyel a halászok mindennapi útjaikon sokszor találkoznak. (Firth 1936.) Mikronézia A mikronéziai szigetek és szigetcsoportok láncolata 4000 km hosszúságban húzódik. Keleten Polinéziával érintkezik, míg nyugaton szigetei a Fülöp-szigetekhez fekszenek a legközelebb. A polinézekhez hasonlóan világosbarna bőrű lakosság kisebb-nagyobb mértékben jóformán mindenütt tetováltatja magát, ugyanazt a technikát alkalmazva, mint a polinéziaiak pontozásos eljárásuknál. A nem szerinti megkülönböztetés és a társadalmi rang szempontjai itt is szembetűnnek, olykor még nagyobb mértékben, mint a szintén rétegzett, hierarchikus felépítésű polnéziai társadalmaknál. Úgy tűnik, hogy erőteljesebb a szertartásos és mitológiai kapcsolódás is, lehetséges azonban, hogy ez csak a később, a múlt század utolsó harmadában végzett alaposabb megfigyeléseknek tulajdonítható. A Polinéziához közel fekvő, a Marshall-szigetekhez tartozó Ralik-Ratak szigetsoron a ruhával nem fedett testrészeket díszítik. A minták a férfiaknál hármas elosztásban jelennek meg a mellen és ugyanilyen felosztásban a háton. A mintázatoknak elhelyezkedésüknek megfelelően külön-külön elnevezésük van. Eszerint 1. a felső mellháromszög a vállakat köti össze a mellcsont alsó végével (menilou). 2. az alsó mellháromszög a két hónaljat köti össze a köldökkel (dedd), 3. az árboc a test középvonalában húzódik a nyaktól a köldökig. A háton 1. a felső háromszög (oa) cikcakk vonalakból áll. A lapockákat fedi és csúcsával kb. a hetedik csigolyáig ér, a 2. sáv tenyérszélességben hónaljtól hónaljig nyúl, sávokká rendezett vonalsorokból (kódalap), 3. a T-alakú motívumokból álló díszítés (drógorak) négyszögletes formában a hát többi részét tölti ki derékig. Ezt az általánosnak mondható férfitetoválást a nagyfőnököknél még az arc és a kar tetoválása egészíti ki. Az arctetoválás az arc alsó felét borítja és kiterjed a nyakra s a tarkóra is. Cikcakk vonalakból és fogazott vonalakból áll. A nők tetoválása vertikális és horizontális vonalakból tevődik össze, részint a nyak és a felső kar egy részét fedi oldalt, részint a kar többi felületét a csuklóig. A tetoválást specialisták végzik, szertartásos körülmények között. A munka tartama alatt női kórus énekel dobkísérettel, az utóbbit azonban a minták rajzolásakor mellőzik. (Lásd a Tetoválás c. verset Rákos Sándor fordításában.) Az 1815—18-ban itt járt, Kruzenstem vezette világkörüli úton részt vevő német költőtől, Chamissótól még azt is megtudjuk, hogy a tetoválás megkezdése előtt jósoltak. Talán kedvezőtlen orákulum volt az oka annak, hogy a Ratak-csoport művészei nem akarták Chamissót — nyomatékos kérése ellenére sem — tetoválni. A tetoválás egyébként mind a Ralik-, mind a Ráták-szigeteken egy-egy központban történt, ahová évente egyszer, a kenyérfa termésének érésekor gyűltek össze a tetoválásra váró fiatalok. A tetoválásnak két istene volt: Leowudj és Lanindj. Nyolc nappal a specialisták által végzett munka megkezdése előtt, a szent köveken gyümölcsáldozatot mutattak be mindkét istennek. A tetoválás külön erre a célra épített nagy kunyhóban történt. A tetoválás alatt mindkét nembeli tetoválandók részére szexuális tabu volt kötelező. 121
