Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Lamperth Ágnes: Vélemények a tetováltságról
A tetoválás szempontjából kritikus kor Mindkét csoport a pubertás kort jelölte meg kritikus időszakként. Ezt az értelmiségi válaszolók a következőkkel indokolták. A pubertásra az emocionális kiegyensúlyozatlanság, az érzelmi labilitás, az önértékelés ambivalenciája, az általános nyugtalanság jellemző, így intenzívebbé válnak az önérvényesítés szükségletei. Ebben a helyzetben kell felépíteni a régi énjére alig emlékeztető lelki és testi egyensúlyt. Minden végletes hatásnak jobban kiszolgáltatott tehát. A személyiség sérülése azonban egyáltalán nem törvényszerű. A tetoválás mint pszichés kielégülés E kérdésre a válaszok furcsasága abban rejlik, hogy a tetováltságot durván elítélők közül is sokan pszichés kielégülést tételeznek föl e tevékenység közben, illetve révén. Bár többségük sietve hozzátette, hogy e kielégülés csupán pillanatnyi, melyet megbánás vagy közöny követ. A nemleges válaszolók azzal indokolták véleményüket, hogy nem okoz pszichés kielégülést egy olyan tevékenység, amely elsősorban külsőségekben nyilvánul meg, s csak tovább növeli a kirekesztettség, a magány érzését. A második csoport empatikus képessége olyan csekély, hogy a válaszolók döntő többsége elképzelni sem tudja az effajta tevékenységet pszichés kielégülésként. A tetoválás időbeli meghatározottsága Az értelmiségi válaszolók véleménye szerint a tetoválás belső diszharmónia, elégedetlenség levezetésére szolgál, így nem társul a saját életidőre vonatkozó megfontolásokkal. Ezért követi a tevékenységet azután oly nagy számban megbánás. A tetoválást tehát többnyire nem előzi meg a kreativitásra jellemző tudatos belső előkészülés, a tevékenység felépítése. Pillanatok alatt „jön”, s valószínűleg ugyanígy „távozik” is. Agresszív ösztönkiélés, amely tartósan nem oldja meg a meg-nem-értettséget. Mivel időbeli meghatározottsága csak annak van, amit csináltam, vagy amit el tudok képzelni, így a sérültek csoportjának két jellemző válasza: tudatos, nem tudom. A tetoválás nemi meghatározottsága Az első válaszoló csoportban nemi meghatározottságot 88-an tételeztek fel, ebből 83 válaszban a férfiakat nevezték meg dominánsnak. A tetováltsághoz egy sor jellemzőt társítottak a válaszadók, s e jellemzők szinte kizárólag a férfiakhoz kapcsolódnak: agresszivitás, túlméretezett önértékelés, felelőtlenség, alkoholizmus, bűnözés, fájdalomtűrő képesség stb. Nőkhöz alig társítható ez a kép. A férfiakhoz kapcsolást erősítik még a tetoválás törzsi szerepéről ismertek is: a testdíszítés egyik fő feladata a harci ékesítés, a harcbéli hovatartozás kifejezése volt. Hasonló asszociációk alapján a második csoport tagjai is a férfiakhoz kapcsolják a tetoválást. E csoportban nagyobb arányú a nemhez nem kötés válasza. A tetováltakra jellemző viselkedési séma Még a tetoválást durván elitélők többsége is úgy vélekedett, hogy nem attól negativisztikus valakinek a viselkedési sémája, mert tetovált, s nem azért tetovált, mert alkoholista, frusztrált, agresszív, büntetett előéletű, iskolázatlan. E tulajdonságok bármelyike lehet egy folyamat elindítója — de csak más külső és belső lehetőségekkel együtt. A harmonikus ember kifejezésmódja viszont kreatívabb, hosszabb távú, megfontoltabb — mindig egyfajta önkifejezés, nem pusztán lázadó elfordulás. 103
