Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Mezei Ottó: A testművészet és a modern képzőművészet: [tetoválás, testfestés]
tartják. Különben is a tudományos kutatás szempontjából — ahol erre mód van — fontosabb a jelfunkció (bajelhárító vagy gyógyító, társadalmi rang, etnikai, vallási közösséghez tartozás, férfi vagy női státus, a pubertás, a férfikor, az asszonyi állapot elérése) mibenlétének eldöntése, mint a motívumok eredetének aprólékos tisztázása.5 Ismeretes, hogy a XX. század művészetének kialakulásában, arculatának folyamatos változásában az ősi társadalmak művészete meghatározó szerepet játszott, a század kiemelkedő művészei, az európai kultúra történetében egyedülálló módon, ösztönzésként a művészet legősibb megnyilatkozásaihoz nyúltak vissza. Ez az annyiszor megismétlődő lépés — a művészi hatás és az „izmusok” problémakörénél feljebbről szemlélve a jelenséget — egy új emberkép kialakításának igényével párosult. Ez az új emberkép tudvalévőén — ugyancsak az ősi művészetek hatása nyomán — gyakran maszk képét ölti fel, amelynél az elsődleges forrás (maszk, tetovált fej) megállapítása már-már hiábavalónak, sőt feleslegesnek tűnik, mivel legtöbb esetben nem egyénített arcról, fejről, hanem a személyiséget elfedő lelki típusról, gondolkodásmodellről, „belső tájról”, emblematikus megjelenítésről van szó. Van kétségkívül a XX. századi művészetnek, a festészetnek és a szobrászatnak egy — árnyaltabb szempontból tekintve — dokumentatív jellegű együttese, amely — Kunter tanulmányának gondolatmenetét folytatva — a tetoválás régebbi vagy újabb szokásáról ad hírt. Szociológiai érdekességű Fernand Léger egyik festménye (Gépész, 1920), amely egy trikós férfit ábrázol, jobb felső karján tetovált horgonnyal. George Grosznak több, társadalomkritikai élű festménye, rajza ismeretes a tízes évekből, amely tetovált férfi és női figurákat ábrázol: Fülig szerelmes (festmény, 1914; az elegáns megjelenésű polgár halántékán egy horgony tetovátum látható), Az aranyásó (rajz, 1916; a férfi alsó karján, arcán tetovált szív, horgony és az „I love you” szöveg tűnik elő), A vétkes ismeretlen (kollázs és rajz, 1919; a meztelen női test combja egy madár tetovátummal díszített). (Grosz tízes évekbeli rajzstílusa rövid, metszőén éles vonásaival, groteszk jellegével egészében „tetová- tumszerű” képet mutat.) A dokumentum értékű alkotások közül valószínűleg Grosz kortársának, Ottó Dixnek a Subica, a tetovált csoda című olajképe (1920) jelenti a csúcsot. A magát magas sarkú cipőben, kecses pózban illegető női aktot, akinek mintája (cirkuszi) mutatványos figura lehetett, a festő a szó szoros értelmében elhalmozta tetovátumokkal, a lábfejtől a nyakig (a fej díszítetlen marad, az ágyékrész fedett). Van a testdíszek közt hatágú és sokágú csillag, tollas indiánfej, rózsaszál, a karon körbetekergő kígyó, láb- és nyakdísz, lovarnő és egyéb cirkuszi mutatványosok, obszcén ábra, halálfej keresztekkel, lábával a glóbust érintő női akt, tengeri hajó, horgony szívvel és kereszttel, mosolygó nap sugarakkal, feliratos szalagot tartó angyalpár stb. Az ábrák az egyes testrészekkel — láthatóan — nem állnak semmiféle funkcionális kapcsolatban. A tetovátum-rajzolatokkal agyondíszített női test egy életre kelt, de összefüggő értelem híján levő — kollázsnak tűnik ... A modem művészeti technikák közül a fotómontázs különösen alkalmasnak mutatkozott tetovátumszerű testmintázatok megjelenítésére. John Heartfieldnek egyik antifasiszta akcióegységet hirdető plakátja (AIZ, 1934) felemelt karú, ökölbe szorított kezű férfit ábrázol, oly módon, hogy az alsó kart ugyanolyan felemelt karú, tiltakozó kéztartású figurákkal tölti ki a művész, az egész testrészt — a művészi hatás fokozása érdekében — valósággal elhalmozza a tevátumszerű ábrákkal.6 A modem magyar rajzművészet újabban felfedezett előfutárának, Tichy Gyulának van egy nyírott hajú, fiatal nőt ábrázoló akvarellje (Nyírott hajú lány, 1915), amelyen a figura szimbolikus értelmű középkori (valószínűleg középkoriasított modem) környezetben jelenik meg. (A közismerten büntetés jellegű kopaszra nyírásnak itt nincs nyoma.) Szociológiai érdekességként emlithetjük — talán legismertebb példaként — Derkovits Gyula Dózsa fametszet-sorozatának (1928) egyik lapját (Dózsa a tüzes trónon), amely a parasztvezért — századokra szóló, elrettentő figyelmeztetésként — a mellére égetett, megbélyegző „testfunkciós szöveggel” („BÜDÖS PARASZT”) ábrázolja. A modern magyar grafikában különleges, a szociológiai szempontú megkülönböztetéssel 89
