Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Kovács Ákos: A (test)művészet örök, avagy: bevezetjük a tetoválást
Gß> 2 Я ФФ9 Я Я/ ООГ59 /Д \ Vy У г Л „Szív” alakú tulajdonjegy-motívumok ^ (Tárkány Szűcs Ernő tanulmánya alapján) kisiparosok űzik. A cikk elsősorban azokkal a „bőrbe vésett emlékekkel” foglalkozik, melyeket az első háborúban szolgáló magyar katonák testéről gyűjtött össze. Egy Udvarhely megyei székely honvéden lobogós ingujjú csikóst; egy Arad megyei katona karján lángoló szívet és magyar címert a szentkoronával; aztán lombfüzér között meghúzódó neveket, évszámokat, kackiás katonaképeket, sőt az utolsó előtti rajzon egy bárányfejet is láthatunk, amit egy hentes szurkált saját karjára. Az ilyen mesterséget, foglalkozást jelző tetoválásemblémák különben már az első háborút megelőzően is előfordultak. Sajátos történelmi fejlődésünk következtében viszont nálunk igen kis számban, vagy egyáltalán nem voltak ismertek azok a városias életmódra, iparra, kézművességre, kereskedelemre utaló emblémák, melyek a tőlünk fejlettebb európai országokban ekkor már általánosak. Igen ritka például a tetőfedő, esztergályos, fűrészes, szobafestő, galambtenyésztő, zsoké, gőzgépkezelő foglalkozást jelölő ábra. A hiányos és folytonosan ismétlődő motívumkészlet pedig jól tükrözi, hogy Magyarországon mennyire nélkülözni voltunk kénytelenek — no nem a sokféle, változatos tetoválásemblémákat—, hanem a szabadabb, fejlettebb, polgárosultabb viszonyokat. E Riecke: Das Tatauringswesen in heutigen Europa c. könyvében összegyűjtötte a legérdekesebb és legfontosabb foglalkozást jelölő motívumokat. Ezekkel már csak azért is érdemes egy kicsit közelebbről megismerkednünk, mert a Kiskun Múzeum fotóanyagában jó néhány ábra szintén előbukkan. A pékek foglalkozását általában csak ritkán jelöli önmagában egy perec. Sokkal gyakoribb a két álló oroszlán egymás felé vagy egymástól elforduló, de fejükkel címert formáló alakja. Az oroszlánok fölött többnyire korona látható. Középre gyakran helyeztek kiflit, ostyasütő vasat, perecet vagy zsemlefüzért. Találkoztunk olyan megoldással is, ahol az oroszlánok között két sütő-, illetve szeneslapát volt. A tetőfedők legfontosabb szerszáma két hegyes kalapács, egy palahorog és egy derékszögelő. Ezt — és szinte minden foglalkozást jelentő motívumot — leveles ág foglalta keretbe. Az emblémát fent korona és két keresztbe fektetett vakolókanál zárta. Az esztergályos foglalkozását a golyó, véső, befogókörző jelölte mindig, természetesen a leveleság motívum és a monogram itt sem maradhatott el. A kertész mesterségét öntözőkanna, ásó, gereblye jelölte, míg a patkolókovácsét a patkóvas, ló, kalapács és fogó. Ez a ft. 9. 1(| И, (Sut/eska, Bosznia-Hercegovina) 10
